2012. augusztus 22., szerda

Nyaralás, 2012. július 25. és augusztus 6. között - Túra a Madarasi-Hargitán


A Hargitára gyönyörű napsütéses időben indultunk fel, reggel egy szál felhő sem volt az égen. Szentegyháza felől kocsival mentünk fel a menedékházig, majd innen gyalog a csúcs felé. De előbb még megkerestük a Szökő-vízesést, melyhez az út a menedékházhoz viszonylag közel, jobbra ágazik el. A kék csík, illetve kék kereszt jelzésen kell menni, majd piros pöttyre vált a jelzés, ahol az útról balra kell elkanyarodni. Ez a Szökő láp vidéke, érződött is a talajon, finom ruganyos volt, ahogy lépkedtünk. A vízesés csodálatos volt, sokat időztünk ott, majd indultunk fel a Madarasi-Hargita tetejére. Ekkorra már gyülekeztek a felhők, de még mindig nem gondoltuk, hogy hatalmas jégeső lesz belőle. Már majdnem fent voltunk a tetőn, mire hirtelen elkezdett esni az eső, majd a jég. Ott fent semmi menedék nincs, még fák sem, így el kellett viselnünk, ahogy a jég kalapálja a hátunkat, fejünket, kezünket.....
Mire leértünk a hegyről, már ismét sütött a nap. Ennek ellenére nagyon szép, kalandos kirándulás volt, és elmondhatjuk, hogy itt még a természet az úr, vagy inkább azt, hogy a víz az úr......

A felvételek 2012.  július 29-én  készültek.


Felfelé a Hargitára - egészen a menedékházig el lehet menni autóval




Gyönyörű fenyvesek közt vezet az út


Már közel vagyunk a menedékházhoz



Szemben a menedékház

Innen már csak gyalog lehet továbbmenni

Itt már elkanyarodtunk a vízesés felé (kattintással nagy lesz a kép)

Legelésző tehenek a távolban




Nagyon szép csendes, nyugodt, békés volt a táj...... ekkor még


Elég sok helyen találtunk még áfonyát

Már közel járunk a vízeséshez




A Szökő-vízesés





A vízesés teteje

Kis házikó a vízesés mellett, ahol délben falatoztunk egy keveset


A környező sziklák


Innen indultunk vissza az elágazásig, aztán fel a Hargita tetejére


Az egész hegy tele volt ezzel a szépen nyíló virággal, egyes helyeken szinte mezőt alkotva




Tájékoztató tábla a Szökő-lápról

A magyar nyelvű szöveg közelebbről

A Szökő-láp vidéke

Már közel jártunk a tetőhöz, mikor sötét felhők gyülekeztek a fejünk felett

Borókabogyók az út mentén

Aztán hirtelen el kezdett esni az eső, majd a jég is

Pillanatok alatt minden fehér lett

Kopjafák és keresztek a tetőn, sajnos sokáig már nem időztünk közöttük

A jégdarabok közelebbről



Tetőtől-talpig bőrig ázva....

Még egy utolsó kép a jégről, aztán a még mindig csepergő esőben indultunk lefelé az egyes útszakaszokon
 hirtelen sártengerré vált úton.

Ez, és az alábbi képek már a a lefelé vezető úton, az autóból készültek. Ekkorra már ismét szépen sütött a nap.

A sötét felhők és a napsütés festői színeket varázsolt a tájra





A nemrég épült vízerőmű gátja, a Hargita aljában. Sajnos az építkezés miatt a tájat kissé szétdúlták, a patakok
medrét elcsúfították. Emiatt már nem volt olyan szép a táj mint két évvel ezelőtt,  mikor utoljára itt jártunk....



Egy rövid kisfilm a kirándulásról




Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: