2018. augusztus 19., vasárnap

Nyaralás, 2018. július 9-16. - A Karakó híd Lóvésznél


Zetelakára való visszatérésünk előtt, a gyimesbükki kirándulás után, délután még betértünk Lóvészre, hogy megnézzük a Karakó völgyhidat. A falu északi végén álltunk meg és onnan már gyalog mentünk a völgyhíd felé egy köves úton. A híd alatt áthaladva az út élesen visszafordul és felvezet a híd szintjére. Ittjártunkkor a vágány éppen felújítás alatt volt.

Itt épült a Karakó völgyhíd 1897-ben, mely a Monarchia legnagyobb vasúti kőhídja volt. A völgyhíd 94 m hosszú, középen 64 m magas, a Karakó patak völgyét íveli át. Eredetileg kőpillérekre épült, melynek maradványai ma is láthatóak. 1916-ban a Monarchiát megtámadó román sereg megállítására bajor katonák felrobbantották. 1917-ben helyreállították, de 1944-ben ismét felrobbantották, az orosz-román előrenyomulások miatt A jelenlegi hidat 1946-ban a románok építették, az eredetileg két vágányú hídon jelenleg csak egy vágány van. 

A felvételek 2018. július 12-én készültek.


Gyalogosan a híd felé

A hídhoz itt kell a jobb oldali utat választani


Legelésző tehenek a domboldalon...





A völgyhíd (már visszafelé tekintve a falun túlról) ...





A régi kőhíd maradványa








Egy földúton felkapaszkodva felmentünk a híd tetejének szintjére -  ittjártunkkor a vágány éppen felújítás alatt volt



A híd távolabbról



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

2018. augusztus 13., hétfő

Nyaralás, 2018. július 9-16. - Kirándulás Gyimesbükkön, az 1000 éves határon


Ezen a napon a Gyimesekbe látogattunk el, először Gyimesbükkre az 1000 éves határra, majd délután Lóvészre, a híres völgyhídhoz.

Úgy terveztük, hogy Gyimesbükkről, a Rákóczi vár mellől felmegyünk Sebő Ödön nyomába, a Pipás Havas csúcsára (vagy Papoj csúcsra, 1271 m), de ezt rövid próbálkozás után feladtuk, mert sáros, csúszós és gazzal nagyon benőtt volt a piros jelzés útvonala. Így miután a vár tetején megcsodáltuk a kilátást - és láttuk, hogy már elkészült a kocsifeljáró a vár felújítási munkálataihoz -, a Tatros túloldalán folytattuk a látogatásunkat.
Ismét találtunk olyat, amit még nem láttunk, a Magyarok Keresztútját - egy hódmezővásárhelyi kezdeményezés eredményét. 

A felvételek 2018. július 12-én készültek.


Még az utunk elején - át a Hargitán

Csíkszereda előtt

A nem ritkán ködös időjárás Csíkszereda bejárata előtt

A Gyimesi-hágó előtt...

...és maga a hágó

Közeledünk a Tatros-völgyébe



Gyimesfelsőlokon 1940 után épült Magyar laktanyák

Innen indult Sebő Ödön főhadnagy 1944 őszén a 32. határvadász zászlóalj egy csoportjával a Gyimesi-szorost védeni

A 30. számú felújított őrház, mögötte a Rákóczi vár, a Tatros partján, a Gyimesi-szorosban

A Tatros hídja az őrház mellett


Megmaradásunk Oszlopai a távolból, a Kontumáci kápolna melletti dombon

A távolban a Kontumáci kápolna - a Rákóczi várhoz vezető lépcsőkről nézve

A Rákóczi vár romjai

Kilátás Gyimesbükkre a várból

Kilátás a várból Románia irányába

Ismét Gyimesbükk felé - táj az ezer éves határon innen

A vasúti híd az út felett


A vár tetején állok...


Lent kanyarog a Tatros

A vár felújításához készült út


A temető a Tatros túloldalán


Erre akartunk felmenni a Pipásra - már visszafelé


Az őrház a várból nézve

Egy régi mozdony az őrház közelében


Kilátás a Gyimesi-szorosra és az őrházra, a kontumáci templom feletti dombról nézve, egy pados pihenőről....


Gyimesi élővilág


A dombon áll a kereszt...

...és ez a kapu, ahol állok, mögöttem a kopjafák, a Megmaradásunk Oszlopai




A Magyarok Keresztútja  - ami nekünk újdonság volt






Kilátás a Pipás-havas felé


Séta a füves domboldalon, közben vele is találkoztunk




A temető közelebbről

A kontumáci kápolna

Már visszafelé az ezer éves határtól...


Az eső is megérkezett, de már nekünk nem ártott



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: