2016. július 28., csütörtök

A Bitai Panzió, Torockón - Pünkösdi utazás, 2016. május 12-19.


Néhány kép a Bitai Panzióról, ahol a pünkösdi ünnepek után ismét eltöltöttünk néhány szép napot. Tudom, a panzióról sok kép látható már a blogomon, de most ismét sok finomságot ettünk itt, újdonságokat is, amiket szeretnék bemutatni...

A felvételek 2016. május 16-19. között készültek.


Kilátás a panzióból, a lemenő nap fényében pompázó Székelykőre

Az étterem...

A torockói babák közelebbről



Egy reggeli a "törzsasztalunknál"

Néhány a finom reggelik közül...


Pizzás csiga, szintén reggelire...


A vacsorák: palócleves....

...húsleves

...sült hús

...pörkölt

...töltelékes káposzta

...mini kürtős kalácsok

...lekváros hájas süti

És a kedvenc szobánk, szép torockói falvédővel. Egyébként minden szobában megtalálható valamilyen torockói kézimunka, melyet Magdi, a panzió háziasszonya készített.



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:





2016. július 26., kedd

Bonchida és Válaszút - Pünkösdi utazás, 2016. május 12-19.


A Torockón töltött utolsó napunkon Bonchidára és Válaszútra látogattunk el.
Bonchidán áll a Bánffy család reneszánsz, barokk kastélya. A hatalmas, négy sarokbástyával díszített kastély a II. Világháborúban súlyosan megrongálódott és azóta is folyamatosan pusztult. A helyreállító munkálatok már több éve folynak, de még napjainkban is tartanak. Ottjártunkkor is dolgoztak a kastélyon.

A kastély végigjárása után indultunk tovább Válaszútra, mivel tervben volt a Kallós Zoltán múzeum megtekintése. Sokat hallottunk róla, hogy mennyi szép dolgot gyűjtöttek össze és állítottak ki. 

Nagy csalódás ért minket, mikor odaértünk és kiderült, hogy nem szabad fényképezni, még külön jeggyel sem. Így viszont gyorsan körbejártuk, megnéztük, és már akkor tudtam, hogy ebből a sok szépségből, ami itt látható, már egy hét után sem fogok sok mindenre emlékezni. Hogy milyen ruhákat, bútorokat láttam, milyen tájegységről, melyik korból, stb.... Ezért már ott sem nagyon érdekelt a dolog... Szép volt. Ruhák voltak kiállítva. Talán bútorok is. Ennyi, és semmi több...
Egyik kiállított tárgyon sem szerepelt, hogy mi az, honnan származik. És szigorúan tilos volt bármit is megérinteni. Egy méregdrága könyvet vehettünk volna a gyűjteményről. De minek?
A hölgy, aki körbevezetett minket, mondott egy-két dolgot, adatot, de főleg csak akkor, ha rákérdeztünk valamire, de minden egyes tárgynál nem volt kedvünk érdeklődni. Így három hónap távlatában már ezekre az információkra sem emlékszem. Csak arra, hogy Kallós úr így rendelkezett. Persze szíve joga.
De ha valaki ennyire félti, amije van, akkor jobb lenne hétlakat alá zárni, és senkinek sem megmutatni.

Míg ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, más, régebbi dolgok is eszembe jutottak, amik Erdélyben történtek velünk. Erdélyi útjaink során nagyon sok helyen megfordultunk, főleg falvakban. Sok esetben volt, hogy idegen emberekkel elkezdtünk beszélgetni, sőt még be is hívtak magukhoz, és még meg is kínáltak valamivel, egy pohár borral, egy szelet frissen sült kenyérrel... Ilyenkor szívesen megmutatták a tisztaszobát, "féltett kincseiket", s ezeket mindig lefényképeztük, volt hogy velük, a háziakkal együtt. Egyszerű, szegény embereket is. Egyszer egy olyan valaki is behívott a házába, akinek még az áramja is ki volt kapcsolva, de nagyon boldog volt hogy bementünk hozzá, és örömmel mutatott meg mindent, sorra vett elő dolgokat, hogy ezt is fényképezzük le. Sőt, olyan is előfordult, nem is egyszer, hogy az emberek maguk kérték, hogy őket is fényképezzük le, nemzetiségtől (az illető még magyarul sem tudott) és etnikai hovatartozástól függetlenül...

Kíváncsi lennék, hogy aki ezt az írásomat elolvasta, velem ért-e egyet, vagy sem? De lehet, hogy sokan nem is érnek a mondandóm végére, hisz olyan hosszú lett az írásom.

Ettől függetlenül gyönyörű a gyűjtemény, aki arra jár, azért nézze meg, de a kiállítás megtekinthető  az interneten is, mely Orbán Viktor látogatásakor készült.


A felvételek 2016. május 18-án készültek.


Bonchida

A Bánffy kastély Bonchidán...








Ez az épület már teljesen fel van újítva....






Kis tó, a kastély kertjében

A kastélyt körülvevő épületben egy kőtár lett kialakítva...


A kastély térképe

A kőtár....
















Itt egy kutyuscsalád is lakik. Nagyon aranyosak voltak a kicsik....









Indulunk ki a kastélyból


Válaszút

A Kallós Zoltán Múzeum....



A Bánffy kastély Válaszúton. Itt született Wass Albert, akinek Bánffy lány volt az édesanyja.

A Kastély a XIX. században épült, utoljára fogyatékos gyermekek iskolája működik benne, de most már üresen áll.
Bemenni nem lehet. Várja a jobb időket - vagy a pusztulást.




Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: