A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Király-hágó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Király-hágó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 8., csütörtök

Zetelaka, Székelyföld szívében - Pünkösdi utazás, 2023. május 25 - június 1.


Három év szünet után idén végre újra sikerült eljutnunk a csíksomlyói búcsúba. Utazással együtt 8 szép napot töltöttünk Erdély csodalatos tájain, s mivel az időjárás is kedvezett, így néztük nevezetességeit, másztuk káprázatos hegyeit, jártuk falvait.
Most is, mint mindig Zetelakán és Torockón szálltunk meg, ahogy 2005. óta mindig,  s ahova mint jóbarátok érkeztünk meg. Mindkét helyen újra nagy szeretettel fogadtak minket, sokat beszélgettünk, és sok finomságot ettünk és ittunk. Születésnapomat is itt ünnepeltük, mindkét helyen 💗.
Utazásunk után másnap mindjárt több érdekességet tudtunk megtekinteni. Szejkefürdőn a három éve megnyílt Mini Erdély Parkban úgy sétáltunk mint Gulliver a liliputiak között. Nem győztük csodálni és fotózni a sok apró, valósághoz hű kis épületet. És ha olyanhoz értünk amelynek eredetijénél mi is jártunk már, az még nagyobb öröm volt számunkra.
Utána elsétáltunk még a közeli székelykapu sorhoz is, melynek végén Orbán Balázsnak, a Székelyföld nagy tudósának és leírójának a síremléke található, s előtte, a kapusor végén a saját Lengyelfalván álló székelykapuja áll.
De még ezen a napon Atyhára is ellátogattunk. A bájos faluban mintha megállt volna az idő, itt is szaporán kattogtattuk a fényképezőgépet, annyi szép régi épület várta hogy megörökítsük.

A csíksomlyói búcsú is nagyon szép volt, a Somlyói nyereg ismét megtelt több százezer magyar emberrel, gyerekektől öregekig minden korosztály képviseltette magát. S most végre nem azért nyíltak ki sorban az esernyők mert megnyíltak az ég csatornái, hanem mert olyan meleg volt.

A következő napon felmentünk a székelyek Szent Hegyére, a Madarasi-Hargitára. Ide is nagyon sokan ellátogattak, teteje a kopjafák sokaságával egy valóságos zarándokhely. Mi sajnos nem tudtunk teljesen feljutni a tetejére, mert az út az előző napi esőtől annyira sáros volt egy szakaszon, hogy inkább visszafordultunk. Mondván már többször jártunk fent, pedig nagyon szép lett volna... De megtaláltuk a Szökő-vízesést, ami szintén egy gyönyörű, vadregényes természeti jelenség.

Torockóra való átutazásunk is tartogatott egy érdekességet. Korond mellett felkerestük a Csigadombot, az egykori aragonit bányát, és végigsétáltunk tanösvényén.
Torockóra érkezni újra nagy öröm volt! Itt folytatódott a Zetelakán megkezdett szíves vendéglátás, sok-sok finomsággal. A Székelykő ugyanolyan méltóságteljesen, vigyázón magasodik a falura, csalogat égbenyúló szikláinak megmászására, mint ahogy minden alkalommal, mikor ott vagyunk. Úgyhogy most sem tudtunk ellenállni neki, muszáj volt felkapaszkodni rá, s újra megcsodálni az alattunk elterülő világot.

Másnap a Tordai-hasadék kis testvére, a Túri-hasadék is tudott újat mutatni magából, bár már jártunk itt, de most a hasadék másik oldalán is végigsétáltunk, így egy újabb arcát ismerhettük meg.

Sajnos ezzel be is fejeződött az egy hét, elrohantak a szép napok, de megmaradnak az újabb élmények, melyekkel hazatérve sokig lesz mire visszaemlékezni.
(Idén volt a 27. erdélyi utazásunk, és a 14. Csíksomlyói búcsún való részvételünk.)

A felvételek 2023. május 25. és 28. között  készültek.


Ebben az első sorozatban Zetelakát, illetve az odautazást mutatom be

Zetelaka a Nagy- Küküllő felső, hegyvidéki szakaszán, Székelyudvarhelytől 15 kilométerre, Hargita megyében található községközpont. A településen számos régi tornácos székely ház és székelykapu található.
Székelyföldi szállásunk itt volt.


A hosszú út során ez első pihenő a Király-hágón volt....




Már Bánffyhunyadon járunk - a cigánypaloták....



Közel Székelyudvarhelyhez eleredt az eső - gyalogos zarándokok Csíksomlyó felé haladnak


Székelyudvarhelyen már felhőszakadás fogadott...

....de mire Zetelakára értünk szépen sütött a nap....

A Küküllő Panzió szép virágos udvara...





A panzió kertje

Faházak a panzió kertjében, melynek egyikében laktunk...



Az étkező

Az egyik finom reggeli....

...és egy másik....

Tárkonyos pityókaleves füstölt hússal

Csorba húsgombóccal

Gombás csirkepaprikás puliszkával

Kakaós-meggyes kalács

Mindenki kedvence, Kormi - a házőrző kutyus...


Finom borokat iszogatunk - Győző a panzió tulajdonosa...

....és mi

A lányok  busszal érkező vendégeket fogadnak: kaláccsal és áfonyapálinkával...




Rövid séta a faluban

Ilyenkor pünkösd táján nagy a forgalom a faluban, sok a vendég

A háttérben a Láz-tető magasodik

Egy, a sok szép székelykapu közül, melyek a községben állnak

Részlet egy szépen faragott kapuról





Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:





2014. június 18., szerda

Az első két nap, az indulás és másnap a Parajdi Sóbányában és a Sószorosban - Pünkösdi utazás, 2014. június 5-13.


Idén is Csíksomlyón töltöttük a pünkösdöt, immár tizedik alkalommal. Férjemmel és Édesapámmal hármasban utaztunk, s szokás szerint a két "törzshelyünkön", Zetelakán és Torockón szálltunk meg. Utazással együtt kilenc csodás napot töltöttünk Erdélyben, ahol a jó időnek köszönhetően ismét sok szép helyet kerestünk fel, és élményekkel gazdagon tértünk haza Budapestre.

Az utazást követő napot Parajdon és Korondon töltöttük. Először a Parajdi Sóbányába látogattunk el, mivel ez a nap kissé felhősnek bizonyult egyéb kirándulásokhoz. A sóbánya után a Sószorost is felkerestük még. Napos időben sokkal szebbek a sósziklák, fehérek és csillogóak, most ilyen volt...
Utána az összes többi napunkon már ragyogó szép idő volt.

A felvételek 2014. június 5-6-án készültek.


Első nap - pihenő a Király-hágón

Kilátás a Király-hágón

Motelek, éttermek...




Megérkezés Zetelakára

A panzió kedves házigazdái mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket, mint minden vendéget, és mi is mindig nagyon jól érezzük itt magunkat. Most is volt kürtöskalács sütés, amibe a vendégek is bekapcsolódhatnak.

A Küküllő Panzió

A panzió udvara...

...és kertje

Készül a kürtöskalács....



Nagyon finom volt, mint mindig


A Parajdi Sóbánya

A Sóvidék sóhegyeivel évszázadok óta az erdélyi sóbányászat központja. A Parajdi Sóbánya ma is üzemel, de egy része megtekinthető. A kápolna 1993-ban épült, ahol ökumenikus Istentiszteleteket és koncerteket is tartanak. A bányát asztmások és légúti megbetegedésben szenvedők kúraszerűen látogatják.
A bányában még annyi a kibányászatlan sótartalék, ami a teljes európai szükségletet 100 évig tudná fedezni.

A bányába a látogatókat busz viszi le. Mi evvel a háttérben lévővel mentünk.

A lejárati lépcső

Sófaragvány

Az egyik nagy csarnok, ahol már mindenféle mászókák is létesültek

A sófal egy darabja




A sókápolna...

...és közelebbről

Nepomuki Szent János szobra

Betlehemi jelenet

Szobrok a falon...



A falon a vitrinekben körben bányászati eszközök láthatóak, és a bánya történetéből leírások olvashatóak.


Ismét a mászókák....

...és egy sófal részlet

Feljárat a kilátóhoz

Üvegablakon keresztül egy bányarészlet látható.
Ilyen lehet, ahol a kitermelés még folyik.


Borozó a bányában


Végezetül a bánya bejárata


A parajdi Sószoros

A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km x 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységben gyökerezik. Több száz év kibányászható sóját rejti magában, Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb, és szinte feneketlen kincsesládája.

A Sóhát dél-nyugati részén található a "Sószoros" - mely természetvédelmi terület -,  tulajdonképpen a Korond-patak áttöréses szurdokvölgye, ahol a patak átvágta a Sóhát és a Gyilkos-oldal közti egykor összefüggő sógerincet, és leválasztott egy kisebb dombot. A Sószorosban találkozunk azokkal a sósziklákkal, amelyek parajdi sósziklák néven ismeretesek, és már a XVIII. század végén is turisztikai látványosságot képeztek.

A Sószoros karsztos lepusztulási formái esőbarázdás kősósziklákból állnak, melyek esős időben szürkék, míg szép időben hófehéren csillognak. Látványosak a sókarc-mezők és a csupasz sósziklák erodált maradványai, a sófalak, éles szélű sótarajok és a kisebb kősószakadékok, melyek a Sószorost díszítik. A sósziklák aljában sok tömény sóforrás, sószivárgás található, melyek közül a nagyobb vízhozamúak lekúsznak a Korond-patakig és a vizükből kicsapódó vékony sóréteg száraz időben hófehér sósivatagokat eredményez.

Megközelítése: a 13A úton elhagyjuk Parajdot Székelyudvarhely felé, majd a Parajd vége táblát követő balkanyar jobb oldalán lévő parkolóhelyről indulunk. Innen dél-nyugat felé egy lejtős földúton gyaloglunk le, majd a patak jobb partján lévő ösvények egyikén folytatjuk utunkat a sósziklák felé.


Innen indultunk gyalogosan

A távolban Alsósófalva

Szépek voltak a mező virága...


...de a sóhegyek sajnos most nagyon szürkék voltak


Az egyik sóhegy közelebbről



Találtunk egy mély lyukat, a sétabot teljesen eltűnt benne


A sóképződmények közelebbről....









Indultunk tovább

A Korond-patak felett ezen a keskeny pallón kellett átmenni

A kis híd távolabbról


A Korond-patak


Újabb sóhegyek




Minden sós ízű volt :-)




Egy újabb sótömzs



Már visszafelé...







Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: