Három év szünet után idén végre újra sikerült eljutnunk a csíksomlyói búcsúba. Utazással együtt 8 szép napot 
töltöttünk Erdély csodalatos tájain, s mivel az időjárás is kedvezett, így néztük nevezetességeit, másztuk káprázatos hegyeit, jártuk falvait. 
Most is, mint mindig Zetelakán és Torockón szálltunk meg, ahogy 2005. óta mindig,  s ahova mint jóbarátok érkeztünk meg. Mindkét helyen újra nagy szeretettel fogadtak minket, sokat beszélgettünk, és sok finomságot ettünk és ittunk. Születésnapomat is itt ünnepeltük, mindkét helyen 💗.
Utazásunk után másnap mindjárt több érdekességet tudtunk megtekinteni. Szejkefürdőn a három éve megnyílt 
Mini Erdély Parkban úgy sétáltunk mint Gulliver a liliputiak között. Nem győztük csodálni és fotózni a sok apró, valósághoz hű kis épületet. És 
ha olyanhoz értünk amelynek eredetijénél mi is jártunk már, az még nagyobb öröm volt számunkra.
Utána elsétáltunk még a közeli székelykapu sorhoz is, melynek végén Orbán Balázsnak, a Székelyföld nagy
 tudósának és leírójának a síremléke található, s előtte, a kapusor végén a saját Lengyelfalván álló székelykapuja áll.
De még ezen a napon Atyhára is ellátogattunk. A bájos faluban mintha megállt volna az idő, itt is 
szaporán kattogtattuk a fényképezőgépet, annyi szép régi épület várta hogy megörökítsük.
A csíksomlyói búcsú is nagyon szép volt, a Somlyói nyereg ismét megtelt több százezer magyar emberrel, 
gyerekektől öregekig minden korosztály képviseltette magát. S most végre nem azért nyíltak ki sorban az esernyők mert megnyíltak az ég 
csatornái, hanem mert olyan meleg volt.
A következő napon felmentünk a székelyek Szent Hegyére, a Madarasi-Hargitára. Ide is nagyon sokan ellátogattak, 
teteje a kopjafák sokaságával egy valóságos zarándokhely. Mi sajnos nem tudtunk teljesen feljutni a tetejére, mert az út az előző napi esőtől 
annyira sáros volt egy szakaszon, hogy inkább visszafordultunk. Mondván már többször jártunk fent, pedig nagyon szép lett volna... De 
megtaláltuk a Szökő-vízesést, ami szintén egy gyönyörű, vadregényes természeti jelenség.
Torockóra való átutazásunk is tartogatott egy érdekességet. Korond mellett felkerestük a Csigadombot, 
az egykori aragonit bányát, és végigsétáltunk tanösvényén.
Torockóra érkezni újra nagy öröm volt! Itt folytatódott a Zetelakán megkezdett szíves vendéglátás, sok-sok 
finomsággal. A Székelykő ugyanolyan méltóságteljesen, vigyázón magasodik a falura, csalogat égbenyúló szikláinak megmászására, mint ahogy minden
 alkalommal, mikor ott vagyunk. Úgyhogy most sem tudtunk ellenállni neki, muszáj volt felkapaszkodni rá, s újra megcsodálni az alattunk 
elterülő világot.
 
Másnap a Tordai-hasadék kis testvére, a Túri-hasadék is tudott újat mutatni magából, bár már jártunk itt, de 
most a hasadék másik oldalán is végigsétáltunk, így egy újabb arcát ismerhettük meg.
Sajnos ezzel be is fejeződött az egy hét, elrohantak a szép napok, de megmaradnak az újabb élmények, 
melyekkel hazatérve sokig lesz mire visszaemlékezni.
 
(Idén volt a 27. erdélyi utazásunk, és a 14. Csíksomlyói búcsún való részvételünk.)
A felvételek 2023. május 25. és 28. között  készültek.
Ebben az első sorozatban Zetelakát, illetve az odautazást mutatom be
Zetelaka a Nagy- Küküllő felső, hegyvidéki szakaszán, Székelyudvarhelytől 15 kilométerre, Hargita megyében található községközpont. A településen számos régi tornácos székely ház és székelykapu található.
Székelyföldi szállásunk itt volt.
  | 
A hosszú út során ez első pihenő a Király-hágón volt....
  | 
  | 
Már Bánffyhunyadon járunk - a cigánypaloták....
  | 
  | 
Közel Székelyudvarhelyhez eleredt az eső - gyalogos zarándokok Csíksomlyó felé haladnak
  | 
  | 
Székelyudvarhelyen már felhőszakadás fogadott...
  | 
  | 
....de mire Zetelakára értünk szépen sütött a nap....
  | 
  | 
A panzió kertje
  | 
  | 
Faházak a panzió kertjében, melynek egyikében laktunk...
  | 
  | 
Az étkező
  | 
  | 
Az egyik finom reggeli.... 
 | 
  | 
...és egy másik....
  | 
  | 
Tárkonyos pityókaleves füstölt hússal
  | 
  | 
| Csorba húsgombóccal | 
  | 
Gombás csirkepaprikás puliszkával
  | 
  | 
Kakaós-meggyes kalács
  | 
  | 
Mindenki kedvence, Kormi - a házőrző kutyus...
  | 
  | 
Finom borokat iszogatunk - Győző a panzió tulajdonosa...
  | 
  | 
....és mi 
  | 
  | 
A lányok   busszal érkező vendégeket fogadnak: kaláccsal és áfonyapálinkával...
  | 
  | 
Rövid séta a faluban
  | 
  | 
Ilyenkor pünkösd táján nagy a forgalom a faluban, sok a vendég
  | 
  | 
A háttérben a Láz-tető magasodik
  | 
  | 
Egy, a sok szép székelykapu közül, melyek a községben állnak
  | 
  | 
Részlet egy szépen faragott kapuról
  | 
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése