A harmadik napra nagyon szép túrát terveztünk, de ahogy a mondás is szól, ember tervez, Isten végez.... és ez most be is jött. Már hónapok
óta terveztük, hogy Hidasról ugyan kicsit hosszabb, de talán a legkönnyebb feljutni a Székelykőre.
A faluba érve szerencsétlenségünkre összetalálkoztunk a falu egyetlen magyar emberével, aki a lehető legrosszabb irányba terelt el minket. Bejutottunk egy egyre nehezebben járható, bozótos, kidőlt fákkal, és ágakkal teli elhagyott erdőbe, ahol a patakon többször is át kellett kelnünk a síkos köveken, s út sem volt igazán. A végén - mikor úgy döntöttünk hogy ebből elég -, már tovább nem tudtunk volna menni, mert annyira járhatatlan volt, visszafordultunk. Így 3 órát, és az összes erőnket elvesztve találtunk rá a jó útra, de a Székelykő tetejére már nem tudtunk felérni, mert az még nagyon messze lett volna. De ameddig felmentünk, arra nagyon szép volt a táj, és még erre sem jártunk. Mint ahogy az erdőre is el lehetett volna mondani, hogy itt még a madár sem jár.... 😀
A felvételek 2022. június 8-án készültek.
 |
Elindultunk - még először, a "tévúton"
|
 |
Eltévedve az erdőben, a csordogáló patak mentén....
|
 |
A mélyben folyik a patak
|
 |
Kis vízesés a dzsungeles erdőben...
|
 |
Ennek a fának a környékén fordultunk vissza
|
 |
A második indulásunk, már a jó úton.. De a Nap is már jó magasan járt...
|
 |
| Háttérben kikandikál a Székelykő teteje, de sajnos még nagyon messze volt |
 |
Dús virágos aljnövényzet....
|
 |
Már messze mögöttünk Székelyhidas....
|
 |
...de a Székelykő is messze még előttünk...
|
 |
Kis pihenő a fenyő alatt, ahonnan visszatekintettünk Székelyhidasra
|
 |
Újabb pihenő az árnyékban - nagyon meleg volt
|
 |
Már messze alattunk a falu
|
 |
Érdekes sziklás rész.....
|
 |
| Egy forrás előtt kialakult békaúszta-tó 🐸... |
 |
Mi 6 brekit látunk, te mennyit?
|
 |
A Székelykő szikláiból csak egy kevés mutatja meg magát
|
 |
Egy angyalka épp sziesztázik az égen 😇
|
 |
Itt is látszik Feri mögött a Székelykőnek egy kis darabja - innen már visszafordultunk
|
 |
Idén ennyi sikerült a Székelykő meghódításából, talán majd
legközelebb... bár már 2005. óta mondom minden alkalommal, hogy ez volt
az utolsó, hogy megmásszam a Székelykőt, de aztán a 17 év alatt mégis
sokszor sikerült újra és újra feljutnunk erre a számunkra egyre nehezebb
hegyóriásra.
De az ember mindig remél.... |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
