2018. július 23., hétfő

Az első nap, megérkezés Zetelakára, és a panzióban töltött napok - Nyaralás, 2018. július 9-16.


Idén nyáron is eljutottunk Erdélybe, erre a sok szép tájjal bővelkedő vidékre.
Viszonylag jó időnk volt, néha kisebb esőkkel tarkítva. Szerencsére az árvizek elkerültek bennünket, amelyek mostanában gyakoriak és intenzívek arrafelé, hogy hidakat, utakat is elvittek.
Először Zetelakán, a Székelyföldön szálltunk meg, a Küküllő Panzióban, majd Torockón, a Bitai Panzióban, ahogy a hosszú évek során mindig. Kirándulásaink során egy-két új helyre is eljutottunk, ahol eddig még nem jártunk. Nagyon jól éreztük magunkat mindkét helyen, mint minden alkalommal. Sokat sétáltunk és kirándultunk, sok finomságot ettünk és ittunk, sokat beszélgettünk a kedves házigazdáinkkal, akikhez már szinte mint rokonok térünk vissza, évről-évre.

Ebben az első részben a Küküllő Panziót szeretném bemutatni, az ott töltött reggeleket, délutánokat, estéket, és az asztalunkra kerülő finomságokat. Tudom, már sok kép van fent a blogomon a panzióról előző bejegyzéseimben, de mindig van valami újdonság, ami más, mint az előző években, s amit meg kell örökíteni.... 

A felvételek 2018. július 9-13. között készültek.


A Küküllő Panzió...


..és a szép virágos udvara


A terasz előtt állok


Háziasszonyunk Jutka, a szép virágai között...


...és Győző, a házigazdánk, férjemmel

Mellettem házigazdáink egyik lánya, szépen felöltözve székely ruhába,
amint várják az újabb vendégeket.

A panzió kertje...


Vidám élet a panzióban - fürdőzés sós vízben

Kilátás a panzióból

Egy reggeli....

....egy másik reggeli, rántottával

Csorba húsgombóccal

Babgulyás

Zöldségleves grízgaluskával

Mustáros-hagymás szelet

Az elmaradhatatlan finom töltelékes káposzta

Párizsi szelet

Kürtös kalács sütés, amiben a vendégek is részt vehetnek...


És már meg is sült!

Házi kenyér, ami szintén a panzió kemencében sült - nagyon finom volt!

A kert mögötti táj.....

....az ott folyó Küküllővel



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:





2018. május 31., csütörtök

Oroszhegyi séta - Pünkösdi utazás, 2009. május 26. és június 2. között


A székelyszentkirályi séta után indultunk tovább Oroszhegyre. Itt is sétáltunk a faluban, ahol szintén sok szépen faragott és festett székelykapu látható.
De a falu inkább a szilvatermesztésről híres. Erős szilvapálinkája Európa- és Erdély-szerte ismert, amit mi sajnos nem kóstoltuk 😃, így maradt egy kis kirándulás. Kicsit felkapaszkodtunk a hegy felé, de a kilátóig nem jutottunk el, mivel elég sáros volt az út, valószínűleg az előző napok rossz időjárása miatt.

A felvételek 2009. június 1-én készültek.


Ez az első két kép még az autóból készült, ahogy közeledtünk Oroszhegy felé.
A hegytetőn ha kicsiben is, de látszik a kilátó...


A katolikus templom...

...és mellette az I. világháborús emlékmű...

... és a kuruc, valamint a 48-as szabadságharc résztvevőinek emlékműve

Séta a faluban, a régi házak és székelykapuk között...



Egy 1891-es kapu

Egy 1897-es kapu....




Szintén egy jellegzetes ház - meszelt és sárral tapasztott

Ez is egy szép régi kapu, 1890-ből...


Egy újabb, 2005-ben készült rovásírásos kapu....

...melynek felirata: "Vándor ne feledd, hogy e föld székely volt és örökre székely is marad"




Járművek találkozása 😊

Indulunk fel a hegyre, vagyis inkább csak a hegy felé...

Szép kilátás Oroszhegyre...







Egy szép pipacsmező mellett is elhaladtunk...


Alattunk a falu


Kilátás a falu feletti dombról a falu központjára

Aztán visszaértünk a faluba - s ezzel véget is ért az ez évi pünkösdi utunk,
másnap indultunk haza....



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: