Nyaralásunk hetedik napján elbúcsúztunk Zetelakától, és indultunk tovább Torockóra. A
Bitai Vendégházba úgy érkeztünk meg, mintha már hazamennénk. S mivel már a déli órákban megérkeztünk, így kedves háziasszonyunk, Magdi ajánlott egy fantasztikus helyet, ahol a délutáni órákban pihenhetünk, fürdőzhetünk, s nem utolsó sorban olyan látványban lehet részünk, amilyen ritkán adatik meg az embernek.....
A felvételek 2014. augusztus 2-án készültek.
A Csukás-tónál
Ritkán bukkanhatunk ilyen mesebeli, romantikus tájra, mint a Csukás-tó és környéke. Nekünk nagyon tetszett, s élőben még szebb volt, mint amilyennek a képek adják vissza.
A tóhoz Torockó felől Borrév felé kell menni, majd a 75-ös úton Torda felé menet az Aranyos hídja mellett balra letérni az útról, a hegyek felé. Még egy patakon is át kell kelni, ami tószerűvé szélesedik ki pont ott, ahol az út vezet át rajta. De csak első pillantásra tűnik nagynak és mélynek, nem vészes. Innen még egy darabig lehet autóval menni, aztán már csak gyalog. Mindenképpen érdemes megkeresni, mert megéri!
 |
| Odafelé, még az autóban |
 |
| Az Aranyos - kicsit megálltunk a partján, mielőtt a tóhoz mentünk |
 |
| Ezen a vízen kell autóval átkelni, mert gyalog még messze van. A túloldalon látszódó keskeny fehér úton kell majd tovább haladni. Itt még csak tanakodunk, hogy hogy is fogunk átjutni? |
 |
| Már a vízen, vagy a vízben.... |
 |
| Közeledünk a tóhoz. Az út feletti sziklákon vígan ugrándoztak a kecsék. |
 |
| Az utolsó szakaszon már csak gyalog lehet haladni |
 |
| A tavat tápláló patak, mely a hegyekből jön. Ezen a felvételen már a tó után lefelé folyó vizet látni, de mi még nem értünk fel a tóhoz. |
 |
| S íme a Csukás-tó! |
 |
| Van aki a keskeny kis gáton kel át a vízen.... |
 |
| ...én nem egyensúlyoztam a köveken, inkább a hűs patakot választottam. |
.jpg) |
| Már kicsit közelebbi felvételek a tóról.... |
 |
| A felső kis medencében nagyon jól érzik maguk a lányok :-) ..... |
 |
| ....szép tiszta a vize |
 |
| Itt már "úszok" kifelé |
 |
| Nagy volt a tömeg |
 |
| Mintha egy megkövesedett öregember szemlélné, hogy mi is van itt..... |
 |
| Visszafelé ugyanúgy átkeltünk a vízen, most már bátrabban :-) |
Végül, de nem utolsósorban a Bitai Panzió
Torockóra, és a Bitai panzióba immár 10 éve járunk, hisz megunni sosem lehet. Tudom, már nagyon sok kép van fenn a blogomon, de ha itt járunk mindig "kell" fényképeznem, sőt már a megérkezésünk pillanataiban. Évről-évre ugyanolyan szép, de mégis mindig más és más.
A Székelykő úgy magasodik a falutól egy kőhajításnyira, mintha a semmiből nőtt volna ilyen óriásira. Azt hiszem ennek párja nincs a világon....
 |
| A panzió az utca felől nézve |
 |
| ...és az udvara |
 |
A panzió kertje, háttérben a Székelykő az új konditeremmel, melynek felső szintje egy "diák" szállás,
a hegy felé pedig még egy sportpálya is van |
 |
| És végezetül a kedvenc szobánk... |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
