2012. június 22., péntek

Látogatás a Tordai sóbányában - Pünkösdi utazás, 2012. május 24. és június 1. között


Első napunk Torockón - előző délután érkeztünk meg - nagyon színesen, változatosan és tartalmasan telt. Bár még felhők tarkították az eget, de már javult az idő, a nap is kisütött. Köztudott, hogy Torockón kétszer kel fel a Nap, de mi már annak is nagyon örültünk, hogy egyszer, de felkelt. Reggel rövid sétát tettünk a faluban, majd megcsodáltuk a helyi néprajzi múzeum gazdag kiállítási anyagát, és már indultunk is Tordára, hogy alászálljunk a sóbánya földalatti birodalmába. Innen jöttünk "haza" Torockóra, de már indultunk is tovább Torockószentgyörgyre, hogy megmásszuk a Toroczkayak sziklaszirtre épített lovagvárának romjaiban is impozáns maradványait. Még nem nyugodott le a nap, így hát dél felé vettük az irányt, és a Kőközön keresztül "leruccantunk" Nagyenyedre. Fáradtan, de élményekben gazdagon térhettünk nyugovóra ezen a napon is.
Ebben a sorozatban a Tordai sóbánya fantasztikus világába pillanthatunk bele. 2010 januárjában ünnepélyes keretek között adták át a felújított tordai sóbányát, valamint a környékén megépített szabadidő és kezelési központot. A sóbánya a képeken is látható óriáskerékkel, minigolfpályával, csónakázótóval és egyéb létesítményekkel gazdagodott.
Néhány képet "kölcsön vettem" a 2010-ben tett sóbányai látogatásunk alkalmával készített felvételeinkből, így jól látható a só állapotának a két év alatt bekövetkezett változása.

A felvételek 2012. május 30-án készültek.


A hosszú bejárati alagút, mely a sóbánya mélyébe vezet

A bányát 1690-ben nyitották és 1932-ig bányászták a sót. Ma már csak idegenforgalmi látványosság,
tiszta levegője miatt gyógyhatású hely.

A sólerakódások jól láthatóak a fal alján

A Visszhangok terme


A terem ismertető táblája

A kiemelő szerkezet. A só függőleges kiemelése lovak által húzott csigaszerkezettel történt.

Egy kiállított csille

Ilyen, és ehhez hasonló fából készült lépcsőkön lehet közlekedni a sóbánya szintjei között

A Névsorolvasás terme

A sólerakódás itt is, mint mindenhol, jól látható

A bánya kápolnája.....

....és mellette a feszület

A Mária Terézia bánya ismertetője. A felvétel sajnos nem a legjobb, de olvasható

A Mária Terézia bánya erkélye, a tetején sóval beborított háló. Csak egy  alacsony nyílás található itt,
ahonnan ki- illetve le lehet látni a Mária Terézia bányára.

Szintén sóval belepett lépcsőfokok az erkélyen, ennek közeléből lehet lelátni a Mária Terézia bányára és a sózuhatagra.

A Mária Terézia bánya, idén, 2012-ben fényképezve.
 Jól látható, hogy a sózuhatag középső része már nem kristályos, ....

... mint ezen a képen, 2010-ben még igen

A sózuhatag teteje 2010-ben

A bánya alja a sózuhataggal, lent a csónakázótó, szintén 2010-ben.....

... és a bánya alja 2012-ben. A változás jól látható.

A Mária Terézia bánya sózuhataggal szembeni oldala, középen egy kilátóval, fent a
bánya tetején félkör alakban pedig a már előzőekben említett erkély,
ahonnan kinéztünk és fényképeztük a sózuhatagot.

A bánya teteje alulnézetből.

És végül egy közelebbi kép a fentiekben említett erkélyről. A félkör alakú fekete sáv az, ahol ki lehet nézni.
A képre kattintva és kinagyítva halványan látható az erkély korlátja is.

A sóbánya másik nagy terme a 13 emeletnyi mélységű Rudolf bánya, ahol a szórakoztató létesítmények találhatóak.
Lelátás a bánya feletti körfolyosóról a minigolfpályájára.

A Rudolf bánya feletti körfolyosón állunk....

...a körfolyosó alulnézetből, amit én "gyilokjárónak" neveztem el....

....az alatta lévő 13 emeletnyi mélység miatt

A tető közelében lévő, fent említett körfolyosó és lent az új létesítmények

A Rudolf bánya már kicsit lejjebbről nézve

A minigolfpálya és az óriáskerék

Sócsipkék a falon


A 13 emeletnyi "lépcsőház", falépcsőkkel

Sóba vésett évszámok a lépcsőházban, melyek jelzik, hogy melyik évben
jutottak az adott szintre - 1876

1868

A sófal közelről

Szintén sólerakódások

Ferivel a Rudolf bányában

A sófal közelről

A Mária-Terézia bánya aljában lévő tó felülnézetből, ahol most már csónakázni lehet

Bányászsapkában - már lent a tónál



A Ferencz Józef szállítási galéria fala, melyet a légáramlatok simára csiszoltak le


Már kifelé jövet a sóalagútban....



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

2012. június 19., kedd

Kőrispatak és Körösfő nevezetességei - Pünkösdi utazás, 2012. május 24. és június 1. között


Ebbe a sorozatba a Zetelakáról Torockóra való átutazásunk, valamint a három nappal későbbi hazautazásunk során készült képeinkből válogattam, illetve az utolsó kép már itthon, Kenderes előtt készült néhány km-re. Közben Torockón még két szép napot töltöttünk, melyek jobbára kirándulással teltek. Az átutazás napján is végig esett az eső - hol jobban, hol kevésbé -, és csak akkor állt el, mielőtt megérkeztünk Torockóra. Útközben betértünk Kőrispatakra, ahol megnéztük a Szalmakalap múzeumot, itt a kalapokat egy régi magyar búzafajtából, az úgynevezett "alakor"-ból készítik. Majd utunkat folytatva elhaladtunk a Bözödújfalui-víztározó mellett, ahol megálltunk néhány percre. A hazautazás napján pedig rövid pihenőt tettünk Körösfőn, ahol meglátogattuk a csodaszép református templomot.

A felvételek 2012. május 29-én és június 1-én készültek.


Kőrispatak

A 2001 óta működő Szalmakalap múzeum - a ház udvarából nézve

Az udvar tele van érdekes formájú és alakzatú kövekkel, melyeket a közeli Küsmöd-patakban találtak,
ahol a víz "szabta-faragta" ilyenekké.


Középen, a bokortól jobbra "Lenin sapkája"

A kerek kőlapra ragasztva - mely a földgolyót szimbolizálja - "Nagymagyarország, benne pedig Kismagyarország" .....

......és egy közelebbi kép róla


Az udvar



Település névtáblák az udvaron.....

.... jelzik, ahonnan jártak már itt látogatók


Egy szép nagy kalap, mellyel szabad volt fényképezkedni



Az egyik szoba a kiállított kalapokkal


Különböző fonatok......

......és a fonatok közelebbről

Ezekből készülnek a kalapok, illetve díszítésük


Szőcs Lajos, aki végigvezetett minket és bemutatta a múzeumot


"Sótartós" kalap





Szalmakoszorú

A másik szoba - egy szép kidolgozású falvédő

Hárman egy kalap alatt - egy közel 2 m átmérőjű kalap, melyhez fél km fonatot használtak fel. Le a kalappal előtte!

Egy kép a közelben fekvő, elárasztott Bözödújfaluról

A kalapkészítés eszközei




Eladásra szánt ajándéktárgyak szalmából



A ház pincéje, telis-tele régi üvegekkel

Egy kis borkóstoló a pincében, a nagyon finom doberdói "Csatavesztett Bor"-ból.
(Kattintással olvasható a felirat)

Búcsú a múzeumtól - a ház kapuja.....

 .....és kicsit messzebbről, az utcával


A Bözödújfalui-víztározó

Egyesek szerint csupán Ceausescu aljas tervének egy része valósult meg,mások szerint a kommunista vezetők így
 próbáltak meg eltávolítani innen egy vallásos közösséget,  megint csak mások úgy tartják, hogy a terület
 túlságosan vizenyős és árvízveszélyes volt, ezért vált szükségessé feltöltése. (Idézet innen)

Az egész falu a tó mélyén "pihen", de a templom tornya még kilátszik

A Bözödi-víztározó 1989-ben került átadásra

A távolban ismét látszik a templom

A tó horgászatra is alkalmas - partja nyáron pihenni vágyókkal népesedik be



Körösfő

A körösfői református templom

A templom tornya a fiatornyokkal

A külső falfelület egyik szép díszítése

Szalmadísz a templomot övező kőfalon, a bejárat mellett

A templombelső

A varrottasokkal díszített szószék

A szószék közelebbről

Kalotaszeg egyik leglátványosabb temploma, 1764-ben épült

Az Úrasztala

Nagyon szépek a piros írásos varrottasai, melyek az egész templombelsőt díszítik





Festett, fakazettás mennyezetét Umling Lőrinc festette







Faragott csillár

A bejárati oldal

Karzat részlet

A második világháború körösfői áldozatai

Búcsút veszünk a templomtól

A templomhoz szépen felújított járda vezet

Vasvári Pál emlékkopjafája a templom közelében

A kopjafa emléktáblája


Már itthon, Kenderes előtt, a 4-es úton

Kenderes előtt néhány km-re érdekes felhőket pillantottam meg az autóból. Mintha Horthy Miklós
nézne le szülővárosára......



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: