2011. július 14., csütörtök

Torockói séták és a Székelykő megmászása - Pünkösdi utazás, 2011. június 9-18.


Pünkösd után még három napra Torockóra is ellátogattunk, ahol ismét szép napokat töltöttünk, melyek főleg túrázásokkal teltek a gyönyörű napsütéses időben.

A felvételek 2011. június 14-15-én készültek.


A Bitai panzió és séta a faluban

Június 14.  -  Megérkeztünk Torockóra. A Bitai Panzió, ahol minden erdélyi utunk során meg szoktunk szállni.

A hangulatos udvar, mely mindig tele van virágokkal

Tordai pecsenye - vendéglátó barátaink ezzel a finomsággal vártak bennünket

Ilyen, és hasonló szobákban szállhat meg az ide látogató

A csodálatos Székelykő, ahogy a panzió udvarából látszik, szinte egy kőhajításnyira magasodik a falutól


Muskátlik a panzió udvarán

Megérkezésünk után sétálni indultunk a faluba, jobbról az első ház a panzió


Az Alsó Piacsor házai


A falu központjának nevezetessége a vajor, melybe mindig friss forrásvíz folyik



Hangulatos utcarészletek


Torockó legrégibb háza előtt állunk, mely 1668-ban épült, és nem rég lett felújítva

A domboldalon fekvő temető, mely sajátos elrendezésű




Kilátás a temetőből a falura és a Székelykőre

Az unitárius templom

A templomot a volt tűzoltó szertár épülete veszi körül, ennek régi cégtáblája

Régi jobbágyházak



Az egyik ajándéküzlet a falu központjában

A néprajzi múzeum épülete

Ismét a Székelykő, az egyik utcából nézve


A következő reggel - már másodszor kel fel a Nap a Székelykő mögül

A panzió a kertből nézve

És a sok szép rózsa


Feri a teraszon

És egy viccesre sikeredett kép, de nekem tetszik

Egy reggeli a panzióban, frissen töltött májas és véres hurkával - nagyon finom volt, mint mindig minden

És vacsorák - töltött káposzta...

...tordai pecsenye

Meggyes habos szelet

Mákos kalács


A Székelykő megmászása, fel a csúcsig

Június 15-e reggel - indulunk a Székelykőre, a képen a vele szemben álló Ordaskő látszik. Nem a Nagyárkon keresztül, hanem kerülővel, oldalról mentünk fel, ami de hosszabb, de kevésbé meredek út.

Már elhagytuk a falut

Az első pihenő



Már sok szép virág nyílt

Árvalányhaj


Még kell menni felfelé, de már jó magasan járunk

Végre leküzdöttük a 600 m szintkülönbséget


A Nagyárok felső vége - sokkal meredekebb út, mint amelyen most jöttünk fel, ezt már 2005-ben tapasztaltuk



Szemben az 1250 m magas Ordaskő







Egy régi kőkereszt a hegy tetején

A sok felhő ellenére szépen sütött a nap

A Nagyárok felső vége, alatta mélyen lent Torockó

Kilátás a falura

És a falu központja - teleobjektívvel közelebb hozva


Indulunk tovább a hegy legmagasabb pontja felé


Két piros fehér zöldre festett kő jelzi a hegy legmagasabb pontját. A köveket a románok időnként lefestik
a saját színeikre, a kő alján látszik a nyoma.


Kilátás a kövek mellől

1228 m magasan állunk

Indulunk tovább, háttérben a két kő





Egy kis hegyi idill



Ilyen kis dögök repkedtek, és akartak "megenni" minket az egész kirándulás alatt

Videózás

Én közben pihenek




A hegy "farka"

És ugyanaz közelebbről



Már ereszkedünk lefelé - a bot most is jó segítség. Lefelé jönni sem sokkal könnyebb,
mint felfelé.


Egy kőfolyás az út mellett - szerencsére nem ezen kellett átmennünk


Már elég jól lejöttünk


Már ismét felettünk a Székelykő


Egy panorámakép a hegyről, mely kinagyítva még szebb


Nemsokára beérünk a faluba



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

3 megjegyzés:

  1. Ajánlom a kiránduló csapatnak!

    VálaszTörlés
  2. Szabad megjegyeznem a tűzoltó szertár "régi" cégtábláját 1988 ban készítettem Szabolcs (Forrás Borozó tulajdonosa) megbizásából. Az első úgynevezett maszek munkáim közé tartozott. Jó látni, hogy még egyben van és nem szedte le senki.
    Üdvözlettel: Kerekes Zoltán

    VálaszTörlés