Pünkösd után még három napra Torockóra is ellátogattunk, ahol ismét szép napokat töltöttünk, melyek főleg túrázásokkal teltek a gyönyörű napsütéses időben.
A felvételek 2011. június 14-15-én készültek.
A Bitai panzió és séta a faluban
|
Június 14. - Megérkeztünk Torockóra. A Bitai Panzió, ahol minden erdélyi utunk során meg szoktunk szállni. |
|
A hangulatos udvar, mely mindig tele van virágokkal |
|
Tordai pecsenye - vendéglátó barátaink ezzel a finomsággal vártak bennünket |
|
Ilyen, és hasonló szobákban szállhat meg az ide látogató |
|
A csodálatos Székelykő, ahogy a panzió udvarából látszik, szinte egy kőhajításnyira magasodik a falutól |
|
Muskátlik a panzió udvarán |
|
Megérkezésünk után sétálni indultunk a faluba, jobbról az első ház a panzió |
|
Az Alsó Piacsor házai |
|
A falu központjának nevezetessége a vajor, melybe mindig friss forrásvíz folyik |
|
Hangulatos utcarészletek |
|
Torockó legrégibb háza előtt állunk, mely 1668-ban épült, és nem rég lett felújítva |
|
A domboldalon fekvő temető, mely sajátos elrendezésű |
|
Kilátás a temetőből a falura és a Székelykőre |
|
Az unitárius templom |
|
A templomot a volt tűzoltó szertár épülete veszi körül, ennek régi cégtáblája |
|
Régi jobbágyházak |
|
Az egyik ajándéküzlet a falu központjában |
|
A néprajzi múzeum épülete |
|
Ismét a Székelykő, az egyik utcából nézve |
|
A következő reggel - már másodszor kel fel a Nap a Székelykő mögül |
|
A panzió a kertből nézve |
|
És a sok szép rózsa |
|
Feri a teraszon |
|
És egy viccesre sikeredett kép, de nekem tetszik |
|
Egy reggeli a panzióban, frissen töltött májas és véres hurkával - nagyon finom volt, mint mindig minden |
|
És vacsorák - töltött káposzta... |
|
...tordai pecsenye |
|
Meggyes habos szelet |
|
Mákos kalács |
A Székelykő megmászása, fel a csúcsig
|
Június 15-e reggel - indulunk a Székelykőre, a képen a vele szemben álló Ordaskő látszik. Nem a Nagyárkon keresztül, hanem kerülővel, oldalról mentünk fel, ami de hosszabb, de kevésbé meredek út. |
|
Már elhagytuk a falut |
|
Az első pihenő |
|
Már sok szép virág nyílt |
|
Árvalányhaj |
|
Még kell menni felfelé, de már jó magasan járunk |
|
Végre leküzdöttük a 600 m szintkülönbséget |
|
A Nagyárok felső vége - sokkal meredekebb út, mint amelyen most jöttünk fel, ezt már 2005-ben tapasztaltuk |
|
Szemben az 1250 m magas Ordaskő |
|
Egy régi kőkereszt a hegy tetején |
|
A sok felhő ellenére szépen sütött a nap |
|
A Nagyárok felső vége, alatta mélyen lent Torockó |
|
Kilátás a falura |
|
És a falu központja - teleobjektívvel közelebb hozva |
|
Indulunk tovább a hegy legmagasabb pontja felé |
|
Két piros fehér zöldre festett kő jelzi a hegy legmagasabb pontját. A köveket a románok időnként lefestik
a saját színeikre, a kő alján látszik a nyoma. |
|
Kilátás a kövek mellől |
|
1228 m magasan állunk |
|
Indulunk tovább, háttérben a két kő |
|
Egy kis hegyi idill |
|
Ilyen kis dögök repkedtek, és akartak "megenni" minket az egész kirándulás alatt |
|
Videózás |
|
Én közben pihenek |
|
A hegy "farka" |
|
És ugyanaz közelebbről |
|
Már ereszkedünk lefelé - a bot most is jó segítség. Lefelé jönni sem sokkal könnyebb,
mint felfelé. |
|
Egy kőfolyás az út mellett - szerencsére nem ezen kellett átmennünk |
|
Már elég jól lejöttünk |
|
Már ismét felettünk a Székelykő |
|
Egy panorámakép a hegyről, mely kinagyítva még szebb |
|
Nemsokára beérünk a faluba |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
Ajánlom a kiránduló csapatnak!
VálaszTörlésSzabad megjegyeznem a tűzoltó szertár "régi" cégtábláját 1988 ban készítettem Szabolcs (Forrás Borozó tulajdonosa) megbizásából. Az első úgynevezett maszek munkáim közé tartozott. Jó látni, hogy még egyben van és nem szedte le senki.
VálaszTörlésÜdvözlettel: Kerekes Zoltán
Gratulálunk a szép munkához!
Törlés