A Váralmási vár árválkodó romjai, Farnas, és Kós Károly híres Varjúvára, Sztána közelében - Pünkösdi nyaralás, 2025. június 6-13.

A délelőtti Sárkányok kertjében tett szép kirándulásunk után még volt sok időnk, így a többi betervezett programunkat is sikerült teljesítenünk 😀.

Először a Váralmási várhoz kapaszkodtunk fel, majd Farnas érintésével Kós Károly Varjúvárát kerestük fel.

A felvételek 2025. június 7-én készültek.

Az Almási vár

Az Almás völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor. Ez a bencés monostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az almási birtoknak, amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért.
Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt.
Az egymást követő ostromok teljesen romba döntötték a várat. 

Végül az Erdélyt pusztító török-tatár seregek 1658 szeptemberében Almás várát is felgyújtották. A romba dőlt várat többé már nem építették újjá.
Napjainkban az almási várból csak az öregtorony 20 méter magas romjai maradtak meg. A várfalak nyomát ma már csak sejteni lehet.

Több információ a Wikipedián olvasható róla.

 

Még autóval Váralmás felé. Itt énekelhettük volna, hogy: "Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején, 
és napszúrást kap szegény, ha meleg az idő"..... mert igen csak meleg volt....

...amit éreztünk is a bőrünkön, mikor a várromhoz vonszoltuk fel magunkat a napsütötte 
emelkedőn a nagy déli melegben 😂.....

Már feltűnt a vár egyetlen megmaradt tornya

Itt kellett balra kanyarodni

Itt is, és Erdély szerte sok helyen rengeteg bodza érett. Hogy ezekből mennyi szörpöt 
lehetett volna főzni  😋.

Mezei zsálya

Már közel vagyunk a romokhoz. De ahogy egyre közeledtünk, 
annál kevesebbet láttunk belőle 😁

Ez az egy torony, ami megmaradt a várból, az is
nagyon elhanyagolva, gazosan áll

Betérés Farnas templomához és a mellette álló harangláboz

 

Mai református temploma valószínűleg a tatárjáráskor (1241) lerombolt Almásmonostor várának köveiből épült a XV. században, gótikus stílusban. 

Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban megrongálódott épületet csak 1750-ben hozták helyre. Ajtókereteit reneszánsz faragványok díszítik. A templomhajó és a nyolcszögletű szentély mennyezetét Gyalui Asztalos János és Umling Lőrinc fakazettái (kétfejű sas, pelikán, nap, bűnbeesés) díszítik, szószékét ugyancsak Umling készítette 1750-ben. 

A falba épített, 1510-ből való sírkő a Mátyás király elleni felkelés egyik vezéralakjának, Farnasi Veress Jánosnak állít emléket. A templom melletti harangláb két harangja közül a nagyobbik 1745-ből való.

Több infó: a Wikipedián.

 

A református templom....

A harangláb teteje.....

....és távolabbról

Egy szépen faragott homlokzatú ház a templom mellett

A Varjúvár Sztána közelében

A Varjúvár Kós Károly egykori saját háza a kalotaszegi Alszegen, a Szilágy megyei Sztána határában található. A Budapest-Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal mentén álló, eredetileg hétvégi háznak szánt épületet Kós Károly 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással.

Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet.

Többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordultak a falai között.

A második világháborúban feldúlták, ezért Kós már nem költözött vissza, bár 1977-ig élt.

A fenti idézet a Wikipediáról származik.

Kós Károly Varjúvára - magántulajdon, bemenni ide sem tudtunk...