Torockó egy olyan hely, amit sosem lehet megunni... ami mindig tartogat valami szépet, újat és különlegeset... ahol mindig szívesen vár és fogad bennünket a Bitai család... ahol a panzió háziasszonya, Magdi mindig nagyon finomakat süt és főz... és ahol mindig nagyon jól érezzük magunkat, még ha esik is az eső... és még sokáig sorolhatnám, hogy miért jó itt lenni....
Pünkösd után, május 29. és június 1. között még néhány szép napot töltöttünk itt, Torockón, Erdély legszebb falujában. A számunkra oly
kedves panzióról, a faluban tett sétáinkról, a néprajzi múzeumbeli látogatásunk, és végül a Székelykő megmászásáról - fel egészen a Kőlyukig - látható itt néhány felvétel.
A felvételek 2012. május 29. és június 1. között készültek.
A Bitai Panzió, ahol meg szoktunk szállni
 |
| A panzió az utca felől.... |
 |
| ...és az udvarból nézve |
 |
| Ilyen és hasonló, torockói kézimunkákkal díszített szobákban szállhat meg az idelátogató |
 |
| A hangulatos étkező |
 |
| Magdi különlegessége a finom, fahéjas Torockói tulipán |
 |
| Torockói népviseletbe öltöztetett baba az étkező egyik sarkában |
 |
| Gyönyörű a kilátás a panzió kertjéből a Székelykőre |
 |
| Egyik délután esett az eső, akkor csak ennyit láttunk az előző csodás panoráma helyett |
 |
Szerencsére hamar javult az idő, és ismét teljes szépségében pompázott a hegy. A felvétel az utcáról készült,
a panzió a kép bal oldalán látható. |
 |
| Teleobjektívvel jól látszik a Kőlyuk, ahol szép kirándulást tettünk az utolsó itt töltött napon |
 |
| És a Kőlyuk még közelebbről, szinte belátni a kupola alá |
 |
| A hegy csipkés sziklái is jól látszanak |
 |
| A Nagyárok, szintén ráközelítve |
Séta a faluban
 |
| Egy, a panzióval szemközti jobbágyház |
 |
| Torockó főtere a vajorral, ahonnan mindig friss, iható forrásvíz folyik. A vályú állatok itatására szolgál. |
 |
A vajorral alsó, medence szerű része, melyben szőnyegeket szoktak mosni. Most éppen szépen tükröződnek
benne a Felső Piacsor Europa Nostra díjas házai. |
 |
| Tehenek jönnek haza este a legelőről |
 |
| Amelyik szomjas, itt olthatja szomját |
 |
| Szép nagy bociszemekkel nézett |
 |
| A vajortól lefelé az Alsó Piacsor házai állnak, háttérben a Székelykő |
 |
| Ilyen lehetett régen Torockó - egy kis játék a színekkel |
 |
| Ezek pedig már valóságos színek, egyik reggeli sétánk alakalmával |
 |
| Az unitárius templom |
 |
| A Forrás borozó, mely a Székelykő megmászásában egyetlen "hitelesítő hivatala" ..... |
 |
| ...ahogy a borozó homlokzatának felirata is hirdeti |
A Néprajzi Múzeum kiállításából
 |
| Torockó kőbe vésett címere |
 |
| Cserépkályha konyhai eszközökkel |
 |
| Előtérben egy érdekes szerkezet, mely a mai grillsütő elődje lehetett |
 |
| Jellegzetes torockói festett bútorok |
 |
| Torockói népviselet |
 |
| Szobarészlet festett bútorokkal és varrottasokkal |
 |
| A falvédő közelebbről, jellegzetes torockói keresztszemes mintával hímezve |
 |
| Párták, fejdíszek |
 |
| Keresztszemes kézimunkák és ízelítő a vert csipkéből |
 |
| Torockó másik jellegzetessége a piros csizma |
 |
| Cipészkellékek |
Túra a Székelykő oldalában a Kőlyukig
 |
| Indulunk az 1128 m magas Székelykő oldalában lévő Kőlyukhoz |
 |
| Birka nyáj |
 |
| Kilátás Torockószentgyörgy felé |
 |
| Már messze elhagytuk Torockót |
 |
| A távolban Torockószentgyörgy |
 |
| A Székelykővel szemben áll az 1250 m magas Ordaskő |
 |
| Ameddig a szem ellát csak hegyek és hegyek.... |
 |
| Gyönyörű a panoráma! A kép az előző hatból készült, kattintással nagyobb méretű lesz. |
 |
| Tovább felfelé |
 |
| "Milyen magasra kell még másznunk?" |
 |
| Kell egy kis pihenő...... |
 |
| ......és nemsokára még egy |
 |
| Az ember szinte eltörpül a hegyen. A nagy sziklák között az arányok jól látszanak. |
 |
| Szépen nyíló ezerjófű |
 |
| Már közel a cél |
 |
| Végre feltűnik a 850 m magasságban lévő Kőlyuk |
 |
| A Kőlyuk teljes látványa |
 |
A Kőlyuk hatalmas bazilikaszerű sziklaterme. 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekült enyedi
diákoknak. Mi az üreg belsejében, az ott talált kövekből még 2008-ban kiraktuk Nagymagyarországot,
amit a 2009 és 2010-es látogatásaink alkalmával, illetve most tovább építettünk, erősítettünk. |
 |
| Az "építményünk", közepén a kettős kereszttel |
 |
| A kettős kereszt mellé nemzetiszínű szalagot is kötöttünk |
 |
Egy kis pihenő az "építkezés" után. Édesapám a kutyával, mellyel itt fent találkoztunk, és aki végig lekísért minket,
egészen be a faluba. |
 |
A Kőlyuknak három nagy nyílása van. Egy hátrafelé, egy ami a képen bal oldalt látszik,
a harmadik pedig, amin "bejöttünk". |
 |
| Kilátás az egyik "kapun" keresztül Torockóra |
 |
| Ugyanaz a nyílás, más szögből nézve |
 |
| A Kőlyuk kintről, hátulnézetből |
 |
| És kicsit ráközelítve |
 |
| Nyíló vadrózsabokrok a Kőlyuk közelében |
 |
| Indulunk vissza Torockóra |
 |
| Hátratekintve a Kőlyuk már ismét messze felettünk van |
 |
| Vadrepce között |
 |
| Már látszik a templom tornya |
 |
| Fáradtan baktatunk, de szép élményekkel gazdagodva térhetünk haza....... |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:
Ha ott járunk, besegítünk Nagymagyarország térképének erősítésében:-) Még nem voltunk Torockón, de a nyáron a közelben leszünk, s nagyon szeretnék elmenni oda. Nagyon szépek a képek! A faluból nézve úgy tűnik, fél órás séta, s ott is van az ember. Közben jó sokat másztatok felfele:-)
VálaszTörlésÉdesapád amikor a kutyával pihen, nagyon megható kép!!
VálaszTörlésArcán egy élet súlya..