2012. június 27., szerda

Pünkösdi utazás, 2012. május 24. és június 1. között - Torockói séták és a Székelykő megmászása

Torockó egy olyan hely, amit sosem lehet megunni... ami mindig tartogat valami szépet, újat és különlegeset... ahol mindig szívesen vár és fogad bennünket a Bitai család... ahol a panzió háziasszonya, Magdi mindig nagyon finomakat süt és főz... és ahol mindig nagyon jól érezzük magunkat, még ha esik is az eső... és még sokáig sorolhatnám, hogy miért jó itt lenni....

Pünkösd után, május 29. és június 1. között még néhány szép napot töltöttünk itt, Torockón, Erdély legszebb falujában. A számunkra oly kedves panzióról, a faluban tett sétáinkról, a néprajzi múzeumbeli látogatásunk, és végül a Székelykő megmászásáról - fel egészen a Kőlyukig - látható itt néhány felvétel.

A felvételek 2012. május 29. és június 1. között készültek.


A Bitai Panzió, ahol meg szoktunk szállni

A panzió az utca felől....

...és az udvarból nézve

Ilyen és hasonló, torockói kézimunkákkal díszített szobákban szállhat meg az idelátogató

A hangulatos étkező

Magdi különlegessége a finom, fahéjas Torockói tulipán

Torockói népviseletbe öltöztetett baba az étkező egyik sarkában

Gyönyörű a kilátás a panzió kertjéből a Székelykőre

Egyik délután esett az eső, akkor csak ennyit láttunk az előző csodás panoráma helyett

Szerencsére hamar javult az idő, és ismét teljes szépségében pompázott a hegy. A felvétel az utcáról készült,
a panzió a kép bal oldalán látható.

Teleobjektívvel jól látszik a Kőlyuk, ahol szép kirándulást tettünk az utolsó itt töltött napon

És a Kőlyuk még közelebbről, szinte belátni a kupola alá

A hegy csipkés sziklái is jól látszanak

A Nagyárok, szintén ráközelítve


Séta a faluban

Egy, a panzióval szemközti jobbágyház

Torockó főtere a vajorral, ahonnan mindig friss, iható forrásvíz folyik. A vályú állatok itatására szolgál.

A vajorral alsó, medence szerű része, melyben szőnyegeket szoktak mosni.  Most éppen szépen tükröződnek
benne a Felső Piacsor Europa Nostra díjas házai.

Tehenek jönnek haza este a legelőről

Amelyik szomjas, itt olthatja szomját

Szép nagy bociszemekkel nézett


A vajortól lefelé az Alsó Piacsor házai állnak, háttérben a Székelykő

Ilyen lehetett régen Torockó - egy kis játék a színekkel


Ezek pedig már valóságos színek, egyik reggeli sétánk alakalmával

Az unitárius templom

A Forrás borozó, mely a Székelykő megmászásában egyetlen "hitelesítő hivatala" .....

...ahogy a borozó homlokzatának felirata is hirdeti


A Néprajzi Múzeum kiállításából

Torockó kőbe vésett címere

Cserépkályha konyhai eszközökkel

Előtérben egy érdekes szerkezet, mely a mai grillsütő elődje lehetett

Jellegzetes torockói festett bútorok



Torockói népviselet


Szobarészlet festett bútorokkal és varrottasokkal


A falvédő közelebbről, jellegzetes torockói keresztszemes mintával hímezve

Párták, fejdíszek

Keresztszemes kézimunkák és ízelítő a vert csipkéből

Torockó másik jellegzetessége a piros csizma

Cipészkellékek


Túra a Székelykő oldalában a Kőlyukig

Indulunk az 1128 m magas Székelykő oldalában lévő Kőlyukhoz

Birka nyáj

Kilátás Torockószentgyörgy felé


Már messze elhagytuk Torockót


A távolban Torockószentgyörgy


A Székelykővel szemben áll az 1250 m magas Ordaskő

Ameddig a szem ellát csak hegyek és hegyek....






Gyönyörű a panoráma! A kép az előző hatból készült, kattintással nagyobb méretű lesz.

Felirat hozzáadása

Tovább felfelé

"Milyen magasra kell még másznunk?"


Kell egy kis pihenő......


......és nemsokára még egy


Az ember szinte eltörpül a hegyen. A nagy sziklák között az arányok jól látszanak.


Szépen nyíló ezerjófű

Már közel a cél

Végre feltűnik a 850 m magasságban lévő Kőlyuk

A Kőlyuk teljes látványa

A Kőlyuk hatalmas bazilikaszerű sziklaterme. 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekült enyedi
diákoknak. Mi az üreg belsejében, az ott talált kövekből  még 2008-ban kiraktuk Nagymagyarországot,
 amit a 2009 és 2010-es látogatásaink alkalmával, illetve most tovább építettünk, erősítettünk.


Az "építményünk", közepén a kettős kereszttel

A kettős kereszt mellé nemzetiszínű szalagot is kötöttünk




Egy kis pihenő az "építkezés" után. Édesapám a kutyával, mellyel itt fent találkoztunk, és aki végig lekísért minket,
egészen be a faluba.

A Kőlyuknak három nagy nyílása van. Egy hátrafelé, egy ami a képen bal oldalt látszik,
a harmadik pedig, amin "bejöttünk".

Kilátás az egyik "kapun" keresztül Torockóra

Ugyanaz a nyílás, más szögből nézve

A Kőlyuk kintről, hátulnézetből

És kicsit ráközelítve

Nyíló vadrózsabokrok a Kőlyuk közelében


Indulunk vissza Torockóra


Hátratekintve a Kőlyuk már ismét messze felettünk van

Vadrepce között


Már látszik a templom tornya


Fáradtan baktatunk, de szép élményekkel gazdagodva térhetünk haza.......



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés:

3 megjegyzés:

  1. Ha ott járunk, besegítünk Nagymagyarország térképének erősítésében:-) Még nem voltunk Torockón, de a nyáron a közelben leszünk, s nagyon szeretnék elmenni oda. Nagyon szépek a képek! A faluból nézve úgy tűnik, fél órás séta, s ott is van az ember. Közben jó sokat másztatok felfele:-)

    VálaszTörlés
  2. Édesapád amikor a kutyával pihen, nagyon megható kép!!
    Arcán egy élet súlya..

    VálaszTörlés
  3. Great blog! Do you have any tips and hints for aspiring writers?
    I'm hoping to start my own website soon but I'm a little lost on everything.
    Would you advise starting with a free platform like Wordpress or go for a paid option? There are so many choices out there that I'm totally confused ..
    Any suggestions? Cheers!

    My blog post: tagatiseta väikelaen -
    -

    VálaszTörlés