Pünkösd után még három napra Torockóra is ellátogattunk, ahol ismét szép napokat töltöttünk, melyek főleg túrázásokkal teltek a gyönyörű napsütéses időben.
A felvételek 2011. június 14-15-én készültek.
A Bitai panzió és séta a faluban
 |
Június 14. - Megérkeztünk Torockóra. A Bitai Panzió, ahol minden erdélyi utunk során meg szoktunk szállni. |
 |
A hangulatos udvar, mely mindig tele van virágokkal |
 |
Tordai pecsenye - vendéglátó barátaink ezzel a finomsággal vártak bennünket |
 |
Ilyen, és hasonló szobákban szállhat meg az ide látogató |
 |
A csodálatos Székelykő, ahogy a panzió udvarából látszik, szinte egy kőhajításnyira magasodik a falutól |
 |
Muskátlik a panzió udvarán |
 |
Megérkezésünk után sétálni indultunk a faluba, jobbról az első ház a panzió |
 |
Az Alsó Piacsor házai |
 |
A falu központjának nevezetessége a vajor, melybe mindig friss forrásvíz folyik |
 |
Hangulatos utcarészletek |
 |
Torockó legrégibb háza előtt állunk, mely 1668-ban épült, és nem rég lett felújítva |
 |
A domboldalon fekvő temető, mely sajátos elrendezésű |
 |
Kilátás a temetőből a falura és a Székelykőre |
 |
Az unitárius templom |
 |
A templomot a volt tűzoltó szertár épülete veszi körül, ennek régi cégtáblája |
 |
Régi jobbágyházak |
 |
Az egyik ajándéküzlet a falu központjában |
 |
A néprajzi múzeum épülete |
 |
Ismét a Székelykő, az egyik utcából nézve |
 |
A következő reggel - már másodszor kel fel a Nap a Székelykő mögül |
 |
A panzió a kertből nézve |
 |
És a sok szép rózsa |
 |
Feri a teraszon |
 |
És egy viccesre sikeredett kép, de nekem tetszik |
 |
Egy reggeli a panzióban, frissen töltött májas és véres hurkával - nagyon finom volt, mint mindig minden |
 |
És vacsorák - töltött káposzta... |
 |
...tordai pecsenye |
 |
Meggyes habos szelet |
 |
Mákos kalács |
A Székelykő megmászása, fel a csúcsig
 |
Június 15-e reggel - indulunk a Székelykőre, a képen a vele szemben álló Ordaskő látszik. Nem a Nagyárkon keresztül, hanem kerülővel, oldalról mentünk fel, ami de hosszabb, de kevésbé meredek út. |
 |
Már elhagytuk a falut |
 |
Az első pihenő |
 |
Már sok szép virág nyílt |
 |
Árvalányhaj |
 |
Még kell menni felfelé, de már jó magasan járunk |
 |
Végre leküzdöttük a 600 m szintkülönbséget |
 |
A Nagyárok felső vége - sokkal meredekebb út, mint amelyen most jöttünk fel, ezt már 2005-ben tapasztaltuk |
 |
Szemben az 1250 m magas Ordaskő |
 |
Egy régi kőkereszt a hegy tetején |
 |
A sok felhő ellenére szépen sütött a nap |
 |
A Nagyárok felső vége, alatta mélyen lent Torockó |
 |
Kilátás a falura |
 |
És a falu központja - teleobjektívvel közelebb hozva |
 |
Indulunk tovább a hegy legmagasabb pontja felé |
 |
Két piros fehér zöldre festett kő jelzi a hegy legmagasabb pontját. A köveket a románok időnként lefestik
a saját színeikre, a kő alján látszik a nyoma. |
 |
Kilátás a kövek mellől |
 |
1228 m magasan állunk |
 |
Indulunk tovább, háttérben a két kő |
 |
Egy kis hegyi idill |
 |
Ilyen kis dögök repkedtek, és akartak "megenni" minket az egész kirándulás alatt |
 |
Videózás |
 |
Én közben pihenek |
 |
A hegy "farka" |
 |
És ugyanaz közelebbről |
 |
Már ereszkedünk lefelé - a bot most is jó segítség. Lefelé jönni sem sokkal könnyebb,
mint felfelé. |
 |
Egy kőfolyás az út mellett - szerencsére nem ezen kellett átmennünk |
 |
Már elég jól lejöttünk |
 |
Már ismét felettünk a Székelykő |
 |
Egy panorámakép a hegyről, mely kinagyítva még szebb |
 |
Nemsokára beérünk a faluba |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: