Ezen a borongós napon töltöttük utolsó napunkat Zetelakán, de hazautazás előtt azért még sok szépet meg tudtunk megnézni. Végigmentünk a Nyikó-menti falvakon, ahol 2005-ben hatalmas árvíz pusztított, s még akkor, két évre rá is látszottak nyomai.
Kirándulásunkat Máréfalván fejeztük be, ahol a szépen gondozott tájházat néztük meg.
Egy hirtelen jött felhőszakadást követően emberemlékezet óta nem
ismert nagyságú árvíz pusztított a Nyikó-mentén, a csodálatos térség
percek alatt siralomvölggyé változott. Szörnyű pusztítás ment végbe, de a
legszomorúbb, hogy az áradás emberéletet is követelt, tizenhatan
vesztek oda a hullámsírban. (
idézet innen)
Nyikó-mente a Hargita fennsíkjának nyugati pereméről induló, és Székelykeresztúr mellett a Nagy-Küküllőbe torkolló Nyikó-patak völgye.
Falvai alkotják az egykori Udvarhelyszék jellegzetes vidékét. A Nyikó-völgye egyike a hagyományos udvarhelyszéki kistérségeknek. Legnevezetesebb települései: Szentlélek, Farkaslaka, Kobátfalva, de hozzátartozik Kecset, Kisfalud és Bencéd is.
Az Udvarhelyi-dombvidék nyugati részét észak-északkeleti irányban átszelő Nyikó-patak vízgyűjtőjéhez tartozó falvak közigazgatásilag két községbe tartoznak: a felső folyás mentén Farkaslaka, míg a középső és alsó szakasz Siménfalva községhez tartozik. (A Wikipédiáról)
A felvételek 2007. július 31-én készültek.
Nyikómalomfalva
Ahol csak néhány szép székelykaput néztünk meg...
Kobátfalva
Itt az 1834-ben épült unitárius templomot néztük meg, belülről is, majd sétáltunk kicsit a környékén. Az árvíz nyomai jól látszottak még a templom falán is, és lakóházakon is.
|
A templom kívülről... |
|
...és belülről |
|
Az orgona |
|
Az orgona melletti festett rész közelebbről, középen az unitárius egyház címere |
|
A festett mennyezeti fakazetták - mindegyik más és más... |
|
A szószék |
|
Persely |
|
A templom melletti fa harangláb |
|
És a házak, az árvíz nyomaival - a víz az ablak közepéig emelkedett |
|
Ezen a házon "csak" az ablak alját érte el |
|
Egy szép, régi székelykapu, amely túlélte az ítéletidőt |
|
Ehhez már nincs mit mondani... |
Nagykadács
Siménfalva
Máréfalva - a tájház
A Csíkszereda - Székelyudvarhely közötti országút mentén, Máréfalván, a 214-es házszám alatt igényesen kialakított tájház várja látogatóit. A tájház 2004-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt, ahol egy
hagyományos székely portát sikerült visszaállítani eredeti állapotába.
A ház, a benne elhelyezett gyűjtemény, a lakberendezési tárgyak, háztartási eszközök betekintést nyújtanak a ház hajdani lakóinak mindennapi életébe.
A gyűjtőmunkát 1970-ben kezdeményezte Kovács Piroska tanár néni.
A tájház múzeum jellege mellett ifjúsági táboroknak is helyet ad. Itt kerül megszervezésre 2003 óta a kapufaragó tábor, ahol hagyományos falusi környezetben a kapufaragás mesterségének fortélyait leshetik el a
gyerekek, érdeklődők a mesteremberektől. 2005 óta a bútorfestő tábor is itt nyitotta meg kapuit. Ma már összevonva, a Kalákatábor keretein belül kerül megszerezésre mindkét esemény.
Idézet
innen
|
A tájház az utca felől nézve... |
|
...és az udvarból nézve... |
|
A tájház szobája... |
|
Egy szépen festett láda 1835-ből |
|
Konyharészlet... |
|
Előkészület a szövéshez... |
|
A szövőszék... |
|
A kész szőttesek |
|
A csűr |
|
A csűr belseje |
|
Egy régi székelykapu felső része a csűrben |
|
A tájházban működő gyerek fafaragó táborban készített kis szekrények |
|
Búcsú a tájháztól... |
|
A ház kapuja 1893-ból való... |