Pünkösd után még három napra Torockóra is ellátogattunk, ahol ismét szép napokat töltöttünk, melyek főleg túrázásokkal teltek a gyönyörű napsütéses időben.
A felvételek 2011. június 14-15-én készültek.
A Bitai panzió és séta a faluban
|
Június 14. - Megérkeztünk Torockóra. A Bitai Panzió, ahol minden erdélyi utunk során meg szoktunk szállni. |
|
A hangulatos udvar, mely mindig tele van virágokkal |
|
Tordai pecsenye - vendéglátó barátaink ezzel a finomsággal vártak bennünket |
|
Ilyen, és hasonló szobákban szállhat meg az ide látogató |
|
A csodálatos Székelykő, ahogy a panzió udvarából látszik, szinte egy kőhajításnyira magasodik a falutól |
|
Muskátlik a panzió udvarán |
|
Megérkezésünk után sétálni indultunk a faluba, jobbról az első ház a panzió |
|
Az Alsó Piacsor házai |
|
A falu központjának nevezetessége a vajor, melybe mindig friss forrásvíz folyik |
|
Hangulatos utcarészletek |
|
Torockó legrégibb háza előtt állunk, mely 1668-ban épült, és nem rég lett felújítva |
|
A domboldalon fekvő temető, mely sajátos elrendezésű |
|
Kilátás a temetőből a falura és a Székelykőre |
|
Az unitárius templom |
|
A templomot a volt tűzoltó szertár épülete veszi körül, ennek régi cégtáblája |
|
Régi jobbágyházak |
|
Az egyik ajándéküzlet a falu központjában |
|
A néprajzi múzeum épülete |
|
Ismét a Székelykő, az egyik utcából nézve |
|
A következő reggel - már másodszor kel fel a Nap a Székelykő mögül |
|
A panzió a kertből nézve |
|
És a sok szép rózsa |
|
Feri a teraszon |
|
És egy viccesre sikeredett kép, de nekem tetszik |
|
Egy reggeli a panzióban, frissen töltött májas és véres hurkával - nagyon finom volt, mint mindig minden |
|
És vacsorák - töltött káposzta... |
|
...tordai pecsenye |
|
Meggyes habos szelet |
|
Mákos kalács |
A Székelykő megmászása, fel a csúcsig
|
Június 15-e reggel - indulunk a Székelykőre, a képen a vele szemben álló Ordaskő látszik. Nem a Nagyárkon keresztül, hanem kerülővel, oldalról mentünk fel, ami de hosszabb, de kevésbé meredek út. |
|
Már elhagytuk a falut |
|
Az első pihenő |
|
Már sok szép virág nyílt |
|
Árvalányhaj |
|
Még kell menni felfelé, de már jó magasan járunk |
|
Végre leküzdöttük a 600 m szintkülönbséget |
|
A Nagyárok felső vége - sokkal meredekebb út, mint amelyen most jöttünk fel, ezt már 2005-ben tapasztaltuk |
|
Szemben az 1250 m magas Ordaskő |
|
Egy régi kőkereszt a hegy tetején |
|
A sok felhő ellenére szépen sütött a nap |
|
A Nagyárok felső vége, alatta mélyen lent Torockó |
|
Kilátás a falura |
|
És a falu központja - teleobjektívvel közelebb hozva |
|
Indulunk tovább a hegy legmagasabb pontja felé |
|
Két piros fehér zöldre festett kő jelzi a hegy legmagasabb pontját. A köveket a románok időnként lefestik
a saját színeikre, a kő alján látszik a nyoma. |
|
Kilátás a kövek mellől |
|
1228 m magasan állunk |
|
Indulunk tovább, háttérben a két kő |
|
Egy kis hegyi idill |
|
Ilyen kis dögök repkedtek, és akartak "megenni" minket az egész kirándulás alatt |
|
Videózás |
|
Én közben pihenek |
|
A hegy "farka" |
|
És ugyanaz közelebbről |
|
Már ereszkedünk lefelé - a bot most is jó segítség. Lefelé jönni sem sokkal könnyebb,
mint felfelé. |
|
Egy kőfolyás az út mellett - szerencsére nem ezen kellett átmennünk |
|
Már elég jól lejöttünk |
|
Már ismét felettünk a Székelykő |
|
Egy panorámakép a hegyről, mely kinagyítva még szebb |
|
Nemsokára beérünk a faluba |
Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: