2021. augusztus 23., hétfő

"Magos Déva vára" felújított romjai - Nyaralás Erdély legszebb falujában, Torockón, 2021. augusztus 9-15.


A máraiaradnai látogatásunk után indultunk tovább hosszú utunkra, ami Torockóig összesen 570 km volt. Déva vára régi álom volt már, hogy láthassuk, így most ez hála Istennek, meg is valósult.
A déli órákban, a tűző napon való 1 órás várakozás után a Telecabina röpke 2-3 perc alatt röpített fel a magasba. Egy felvonóba 15-en utazhatnak, folyamatosan ment fel és le. A jegy ára oda-vissza, felnőtteknek 20, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 10 Lei volt, de fent a várban belépőt már nem kellett fizetni.
Fel lehet menni gyalog is, meredek szerpentin úton, de a látogatók 90 %-a biztos a kabint választja, főleg ilyen kánikulában. Kényelmesebb és gyorsabb is, főleg ha nem áll ilyen hosszú sor.
A várban mindenki arra bóklászik, amerre tetszik. Mi kb. 1 órát voltunk fent.
Hatalmas alkotás, szép lehetett fénykorában. Az Alsó-Maros mentén magasodik, 371 m magasan, egy 250 m magas sziklán. Most is impozáns, pár évvel ezelőtt újították fel.
A balladát biztos mindenki ismeri róla, hogy belőle mi igaz, s mi sem, azt mindenki maga döntse el, de annyi biztos, hogy a XIII. század óta még mindig áll... 😅 

A felvételek 2021. augusztus 10-én készültek


Hosszú tömött sor, a kabinra várva

Egy kabin már jön vagy megy





Ismét a hosszú sor látszik



Kilátás a kabinból a városra...


Mindjárt felérünk

Megkezdtük sétánkat a vár falai között...


A kabin felső állomása








A régi Vármegyeháza, a mai Polgármesteri hivatal



Kilátás a Maros völgyére...


A fahíd és a Cézár kapu...

...és én

Kilátás a Marosra



Lőrések...




A déli Zwinger (szorító)












Gyilokjáró


Kemence



Feri megy fel a meredek lépcsőn...

És már onnan integet

Nemsokára jövünk le

A vár már az autóból nézve, ahogy indulunk tovább. Kicsit én is tükröződök benne. 😊

Útközben, tovább...

A Maros...






Ez az utolsó kép hat nap után, hazafelé készült, az autópályáról, amikor a távolban megpillantottuk a várat. De gondoltam itt teszem fel. Még messziről is jól kivehető a vár, a kabin pályája, és jól látszik az egész hegykúp.

2021. augusztus 20., péntek

Máriaradna felújított Kegytemploma és Solymosvár impozáns romjai - Nyaralás Erdély legszebb falujában, Torockón, 2021. augusztus 9-15.


Hat kellemes napot töltöttünk a csodaszép Europa Nostra díjas Torockón, és jártuk a környékét, mely bővelkedik gyönyörű látnivalókban. Nem véletlenül érdemelte ki az Erdély legszebb faluja címet, úgymint fekvését, építészetét és népviseletét tekintve.

Idén jubiláltunk, mert ez volt a 25. erdélyi utunk, de ez a vidék mindig elvarázsol a szépségével, és mindig visszavár. Most is kedves barátainknál, a Bitai panzióban laktunk, a Székelykő lábánál, ahol mindig nagyon jól érezzük magunkat, és mindig örömmel jövünk ide vissza. A hosszú, egész napos túrázások után, mikor kellemesen elfáradva hazatértünk a panzióba, minden nap várt a finom vacsora, amit kedves háziasszonyunk Magdi főz, utána jöttek a séták a faluban, az esti borozgatások, és a jóízű beszélgetések. Estétől hajnalig szólt a népzene, mert pont ebben az időben tartották Torockón a háromnapos népzenei fesztivált, a Double Rise Fesztivált, melynek egyik helyszíne a panzióval szomszédos telken kapott otthont, így mindent hallottunk, és a teraszról mindent láttunk.

Már az odautazás napjára is beterveztünk látnivalókat. Először a szépen felújított Máriaradnai Kegytemplomnál álltunk meg, aztán "magos Déva vára" következett, mely felkeresése régi álom volt már, végül Algyógy látványos vízesését csodálhattuk meg. A hosszú út után másnapra egy könnyed program következett a Gáldi-szorosban, ahol a magas sziklák között kanyargó Gáld-patak mentén sétáltunk, piknikeztünk. Következő nap már 1000 m fölé emelkedtünk a Bedellő-hegyek sziklás hegyei közé, majd másnap egy egyedülálló természeti ritkaságot kerestünk fel, a Bucsony melletti 1170 m magas hegyet, a Detonátát, és az előtte elterülő bazalt "kazlat". Ottlétünk utolsó napján, hogy megkoronázza az eddigi túráinkat, az 1128 m magas Székelykőt másztuk meg, az évek során immár negyedik alkalommal. Volt már hogy a Nagyárkon keresztül, ami a legnehezebb, és nagy odafigyelést igényel, kétszer az északi oldalán keresztül, idén viszont délről, Torockószentgyörgy felől, amely út a leghosszabb, de a "legkönnyebb" is, ha egyáltalán lehet könnyűnek nevezni, mert 7 km hosszan kanyarog fel az út, szintben pedig kb. 560 métert kellett leküzdeni a forró napsütésben.

Mivel már két éve nem jártunk Torockón, és most minden kötelezettség nélkül lehet Romániába be- és visszautazni, ezért esett a választásunk idén is Erdélyre.

Az 500 m magasan fekvő Torockón a reggelek frissek, csípősek voltak, 13-18 fok között, a nappalok végig naposak, 30-35 fokos hőmérséklettel - még 1000 m felett is kánikulát éreztünk -, és az esték újra kellemesre hűltek le.

Rövid, de tartalmas út volt, ahonnan kellemesen elfáradva tértünk haza....

Ebben az első sorozatban a Máriaradnai Kegytemplomról és Solymosvár romjairól láthatóak képek.

A felvételek 2021. augusztus 10-én készültek.


A szépen felújított Máriaradnai Kegytemplom és kolostor

Máriaradna a történelmi Magyarország egyik legfontosabb Mária-kegyhelye, a impozáns, barokk, kéttornyú kegytemplom a Maros völgyében fekvő Lippával szemben található.
Bár a mai épület XVIII. századi alkotás, a kegyhely története a XVI. századba nyúlik vissza. 1520-ban emeltetett kápolnát egy özvegyasszony a mai együttes helyén. Ezt a XVII. század első harmadában felújították, 1668-ban Georg Vričonosa egy olaszországi nyomdából származó képet adományozott a kápolnát szolgáló szerzeteseknek, amely Máriát ábrázolta a kisdeddel. 1695-ben, a lippai vár ostromakor a törökök felgyújtották a kápolnát, ám a kép sértetlen maradt - ekkor kezdődött el a kegyhely története.

A templom kívülről....














A templom belülről.....


A kegykép közelebbről









II. János Pál pápa szobra...





Solymosvár

A vár a XIII-XVI. században épült, a templomtól nem messze magasodó hegykúpon 426 m tengerszint feletti magasságban. Fel szerettünk volna menni a romokhoz, de meredeken indult az ösvény, és az időnk is sürgetett, mert még hosszú út állt előttünk....

Még az autóból nézve a vár és a hegykúp. Azok a fránya villanyoszlopok mindig akkor jönnek, amikor nem kellenne 😊

Már megálltunk, egy rövid ideig gyönyörködtünk az impozáns romokban, aztán indultunk tovább,
Déva vára felé....







Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: