2013. június 4., kedd

Bolyongás a Madarasi-Hargitán - Pünkösdi utazás, 2013. május 16-24.


Megérkezésünk másnapján ragyogó időben sikerült feljutnunk a "székelyek szent hegyére".  Utoljára tavaly nyáron jártunk itt, akkor egy hatalmas jégeső kapott el bennünket. Idén szerencsénk volt, a tiszta, napsütéses időben gyönyörű panoráma tárult elénk. A tetőn a kopjafák és keresztek évről-évre szaporodnak, szinte már az egész fennsíkot "benépesítik".
Szentegyháza felől indultunk, innen viszonylag jó minőségű, köves út vezet fel a menedékházig, mely személyautóval is járható. Az út hossza kb. 13 km. A menedékháztól már csak gyalogosan lehet továbbhaladni az 1801 m magas tetőig, vagy felkeresni a Szökő-vízesést, mely szintén nagyon látványos.

A felvételek 2013. május 17-én készültek.


Felfelé a Madarasi-Hargita tetejére

Már látszanak a menedékház melletti épületek

Háttérben a menedékház....

....és ugyanaz közelebbről

A menedékháztól gyalogosan indulunk fel a csúcsra


Szépen nyíltak a krókuszok



Boróka az út mentén




Már látszik a távolban a Hargita teteje

Fenyővirágok


Kilátás út közben

Panoráma



Egy kis pihenő a tető előtt



A távolban már látszik a sok kopjafa és kereszt



A zetelakiak által állított szép kopjafa

Nemzetiszalagot kötünk rá

Férjem, Édesapám és én....


Tábla a környező hegyekről, melyek innen láthatóak

És távolabbról....



Újabb keresztre kerül szalag...


Csongrádiak 2013-ban állított emlékfája




Pilis-Hargita túra a magyarságért - olvasható a táblán

Egy újabb kilátópont térképpel


Ismét egy panorámakép

"Egy az Isten, egy a Nemzet...." olvasható a kereszten





Turul a vékonyka oszlop tetején....

...és közelebbről




Látszik, hogy itt mindig fúj a szél és friss a levegő

Indulunk lefelé



Sokan járták a hegyet....

Leérve félúton, indulunk a Szökő-vízeséshez.....

...csak sajnos eltévedtünk, pedig jól látható jelzőtáblák mutatják az utat, és tavaly nyáron már jártunk is a vízesésnél
Elkezdődött a bolyongásunk, úttalan utakon, lápos gyepszőnyegen

Nagyon vadregényes volt a táj


Még patakokon is át kellett kelnünk





Végre megérkeztünk a vízeséshez

A Szökő-vízesés....

...mely elszökött előlünk, de mégis megtaláltuk


Égbe nyúló fenyők


Még éretlen áfonya

A Szökő-láp egy részlete - eléggé süppedős, ruganyos a talaj

Egy gyönyörű kis virág


lassan visszaérünk a menedékházhoz




Már látszanak az épületek


Ismét a menedékház előtt

Készülődünk a visszafelé, le a hegyről

Útközben Zetelaka felé megálltunk a Lobogó Panzió melletti borvízforrásnál, Homoródfürdőn

A finom vizéért mindig sorba kell állni

A forrás mellett a panzió



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: