2011. július 14., csütörtök

Torockói séták és a Székelykő megmászása - Pünkösdi utazás, 2011. június 9-18.


Pünkösd után még három napra Torockóra is ellátogattunk, ahol ismét szép napokat töltöttünk, melyek főleg túrázásokkal teltek a gyönyörű napsütéses időben.

A felvételek 2011. június 14-15-én készültek.


A Bitai panzió és séta a faluban

Június 14.  -  Megérkeztünk Torockóra. A Bitai Panzió, ahol minden erdélyi utunk során meg szoktunk szállni.

A hangulatos udvar, mely mindig tele van virágokkal

Tordai pecsenye - vendéglátó barátaink ezzel a finomsággal vártak bennünket

Ilyen, és hasonló szobákban szállhat meg az ide látogató

A csodálatos Székelykő, ahogy a panzió udvarából látszik, szinte egy kőhajításnyira magasodik a falutól


Muskátlik a panzió udvarán

Megérkezésünk után sétálni indultunk a faluba, jobbról az első ház a panzió


Az Alsó Piacsor házai


A falu központjának nevezetessége a vajor, melybe mindig friss forrásvíz folyik



Hangulatos utcarészletek


Torockó legrégibb háza előtt állunk, mely 1668-ban épült, és nem rég lett felújítva

A domboldalon fekvő temető, mely sajátos elrendezésű




Kilátás a temetőből a falura és a Székelykőre

Az unitárius templom

A templomot a volt tűzoltó szertár épülete veszi körül, ennek régi cégtáblája

Régi jobbágyházak



Az egyik ajándéküzlet a falu központjában

A néprajzi múzeum épülete

Ismét a Székelykő, az egyik utcából nézve


A következő reggel - már másodszor kel fel a Nap a Székelykő mögül

A panzió a kertből nézve

És a sok szép rózsa


Feri a teraszon

És egy viccesre sikeredett kép, de nekem tetszik

Egy reggeli a panzióban, frissen töltött májas és véres hurkával - nagyon finom volt, mint mindig minden

És vacsorák - töltött káposzta...

...tordai pecsenye

Meggyes habos szelet

Mákos kalács


A Székelykő megmászása, fel a csúcsig

Június 15-e reggel - indulunk a Székelykőre, a képen a vele szemben álló Ordaskő látszik. Nem a Nagyárkon keresztül, hanem kerülővel, oldalról mentünk fel, ami de hosszabb, de kevésbé meredek út.

Már elhagytuk a falut

Az első pihenő



Már sok szép virág nyílt

Árvalányhaj


Még kell menni felfelé, de már jó magasan járunk

Végre leküzdöttük a 600 m szintkülönbséget


A Nagyárok felső vége - sokkal meredekebb út, mint amelyen most jöttünk fel, ezt már 2005-ben tapasztaltuk



Szemben az 1250 m magas Ordaskő







Egy régi kőkereszt a hegy tetején

A sok felhő ellenére szépen sütött a nap

A Nagyárok felső vége, alatta mélyen lent Torockó

Kilátás a falura

És a falu központja - teleobjektívvel közelebb hozva


Indulunk tovább a hegy legmagasabb pontja felé


Két piros fehér zöldre festett kő jelzi a hegy legmagasabb pontját. A köveket a románok időnként lefestik
a saját színeikre, a kő alján látszik a nyoma.


Kilátás a kövek mellől

1228 m magasan állunk

Indulunk tovább, háttérben a két kő





Egy kis hegyi idill



Ilyen kis dögök repkedtek, és akartak "megenni" minket az egész kirándulás alatt

Videózás

Én közben pihenek




A hegy "farka"

És ugyanaz közelebbről



Már ereszkedünk lefelé - a bot most is jó segítség. Lefelé jönni sem sokkal könnyebb,
mint felfelé.


Egy kőfolyás az út mellett - szerencsére nem ezen kellett átmennünk


Már elég jól lejöttünk


Már ismét felettünk a Székelykő


Egy panorámakép a hegyről, mely kinagyítva még szebb


Nemsokára beérünk a faluba



Az ehhez az úthoz kapcsolódó összes bejegyzés: